A szerkesztőségünk nevében kivánunk olvasóinknak Bort, Búzát, Békességet és
Boldog Új Évet 2021-ben!
2020. december 31., csütörtök
2020. május 29., péntek
Újra a régiós megoldásról
Hazai berkekben a wilsoni elv és az autonómia elve is nagyjából elcsúszik azon, hogy a többségiek egyenlővé teszik ezeket a szeparatizmussal, ami ugyan messze nem az, de az egyszerübbb megoldást választva lényegében azt kerülik el, hogy színt valljanak, vajon miért nem akarják megérteni a két szó jelentését...
Mert csupán erről lenne szó és nem a terület oszhatatlanságáról, úgy ahogy azt az Alkotmányban le van kötve.
Amikor 1997-ben Tăriceanu úr, miniszterelnökként aláírta a területi felosztásra vonatkozó csatlakozási fejezetet, kapkodva és gyorsan kialakították az európai normának megfelelően a régiókat és a makrórégiókat, hiszen ez a tagországra kötelező szatisztikai területfelosztás! )Rövidítve ezt NUTS-os normának mondják, amely a francia megnevezés kezdő betűiból áll össze.)
Akkor még senki sem gondolta, hogy e terület felosztás lesz az, ami a pályázatokhoz fontos adú, de ugyanakkor az sem gondolták, hogy e régiós felosztást az akkori Alkotmányba is be kellene foglalni. Igaz kisebbségben kormányozott a liberális Tăriceanu, de ettől a PSD 50 % körüli támogatást élvezet, azaz semmi sem állíthatta meg, hogy az európai normák szerint minden feltételt megteremtsenek ahhoz, hogy a fejlesztési alapokra legyen lehetősége pályáznia az új területi egységeknek is.
Tăriceanu-ék a régiófelosztásban arra törekedtek, hogy nagyjából egyforma lakosságszám legyen kialakitva(ez 2,7 millió körüli lakosságszám...), de menet közben kiderült, hogy az csak egy probléma a sok még meg nem tapasztaltak között.
A CENTRU régióban pld. az országnak a gazdaságilag legerősebb megyéit tömörítették. Akarva vagy sem, de ezzel lényegében a többi régió felé megteremtették azt, hogy a nem egyforma gazdasági tartalékok és a területi fejlettlenségek egymást verték fejbe. Emiatt, akkor elővették a régi kommunista szlogeneket, hogy a gazdagabb régiók a szegényebbeket kell segitsék...
Ezzel pedig a gazdagabbak felé csak kevesebb pénzalapok jutattnak vissza, ami ezek elszegényedését eredményezheti.
Visszatérve az európai normákhoz, azt kell egyből észrevenni, hogy nem butaságból tették a hazai kormányon levők levők, hanem a józan ésszel nem érthető elgondolásból. Hiszen nem elég, hogy évente elveszik a megtermelt értékeket, még azzal is kell szembesülniük, hogy nem lévén országhatárral szomszédos területegység, elvesztik az európai régiós fejlesztési lehetőségeket, főleg pénzalapokat.
Felmerül a kérdés, miért nem fogadták el az európai NUTS összes kitételeit? Hiszen sem a régióknak sem pedig a makrórégióknak nincs vezetősége! Igy nem is tudna fejlesztési alapokra pályázni vagyis még fejleszteni sem.
Kinek jó ez?
Kérdezhetnénk, de nem teszük hiszen hamarkiderült, hogy mi van a dolgok háta mögött. Amikor Boc úr került a miniszterelnöki székbe csak két év eltelte után sikerült a Leader kistérségeket kialakitania, akkor is az volt a fő probléma, hogy az Erdélyben a kistérségek már rég kialakultak a szövetségiek révén és az hogy előbbre vannak, lényegében negatívan csapodik le az ország többi kistérségeire, mert jócskán lemaradnak...
Ezzel mintegy elárulták azt is, hogy nem értik a kistérségek működését és azok létjogosultságát sem.
Egy oltyán "szakember" pedig kialakitotta azt az elméletet, hogy a kistrérségi szinten sem lehet megengedni, hogy a gazdagabb kisrégiók gyorsabban fejlődjenek. Itt volt egy érdekes kitétel is, ami a kisebbségiek által megalakitott kistérségek lakossági számát addig kell növelni, amig a többségiek száma nem haladja meg az őslakosságét.
Az elhamarkodott kistérségi kialakitásnak pedig az lett a folytatása, hogy lassan "bedöglöttek", amikor a pénzalap elfogyott.
Ennek is két oka volt. A Helyi Akció Csoportok azaz a HACS-okban - az európai gyakorlattól eltérően - nem a civilek kerültek szóhoz, hanem a polgármesterek, ami éppen azt borította fel, amiért az eupainak kitalálták, hogy a korupció ne lehessen alkalmazható.
A másik ok pedig az volt, hogy a hazai vezetés "megfurta" saját kistérségeit azzal, hogy kialakította az "Asociatia de Dezvoltarea Integrate"-kat azaz az ADI-kat, amelyek jogi személyiségük révén előnybe kerültek a HACS-okkal szembe és lényegében duplázták a HACS-okat, ezzel is ellehetítlenítve épp azt amiért létrejöttek.
De miért is hozzuk ide a fentieket.
A Régió azaz a NUTS2-es statiszikai területegységek az európai tagországokban sok tevékenységet levessznek a kormány válláról. (Ez az, amit nem értenek a többségi vezetők!).
A fejlesztési alapokra pályázva lényegében a túlzott központositást elkerülve azonnal tudnak a felmerülő problémákra megoldást találni! Más szóval a lakossági igényekre, azonnal tudnak válaszolni.
Mivel hazai szinten a régióknak nincs vezetése nem is tudna határozni. Nem lévén vezetősége pályázni sem tudna azaz a fejlesztésre sem lenne mivel hozzájárulni.
A politikai alakulatok vezetőségei sem értik, hogy a NUTS2-es területegység megléte miért és főleg miként segithetné a munkájukat.
Nagyon furcsa az is, hogy miért nem látják a heyi kiskirályok sem az ebben rejlő lehetőségeket...
Ha a NUTS2 illetve a NUTS1 számára a vezetőségek kialakulnak akkor azz adminisztrációs feladatokat is levennék a kormány válláról. Az amúgyis megduzzadt kormányaparátusban dolgozók létszámát is le lehetne csökkenteni vagy ezeket a régiókba elosztva hasznos munkára lehetne fogni...
A sok irattologatás pedig a múlté lehetne...
HZ
Jelentősen eltérnek egymástól az európai autonómiák
2020. MÁJUS 17. Pósa Tibor
Miért nem sikerült az európai régiók ügyében még négy európai tagállamban megszerezni a szükséges aláírás-mennyiséget?
A kezdeményező Székelyföld, azaz Románia, valamint Magyarország és Szlovákia esetében túlteljesült a várt aláírók száma, ám több más uniós országban kiábrándító eredmény született: a megkövetelt aláírások csak néhány százalékon állnak, pedig nem kellene oly nagy mennyiség belőlük. Ennyire hidegen hagyja az ott élő kisebbségeket az a tény, hogy akár ők is kérhetnének EU-forrást a közösségük fejlesztéséhez? Valószínűleg nem erről van szó. Az európai autonómiák nagyon eltérnek egymástól, vannak olyan országok, amelyek csak személyes, nyelvi, kulturális önrendelkezést biztosítanak a kisebbségeknek, vagy épp semmilyet sem, míg máshol a minoritások adminisztratív, sőt törvényhozási jogrenddel is rendelkeznek.
Kezdjük a legfejlettebbel, a törvényhozási hatáskörrel! Három éve a világpolitika figyelmébe került a spanyol tartomány, Katalónia kérdése, amely önálló államot akart létrehozni, és kihirdetni elszakadását. A 7,5 millió lakosú, gazdaságilag fejlett térség 1979-től élvez magas fokú autonómiát, saját maga rendelkezik az oktatás, a belbiztonság, az egészségügy és sok más egyéb kérdésében is. Ám a katalánoknak ez nem volt elég, 2015 után rátettek egy lapáttal, Katalónia történelmi hagyományaira építve független országot akartak. A központi spanyol állam ugyanis húsz százalékot von el a katalán össztermékből, és jóval kevesebbet juttat vissza – ez volt a fő érv. A Barcelonában hatalomra került baloldali szeparatisták három éve elérkezettnek látták az időt arra, hogy népszavazáson döntsenek a függetlenségről.
Madrid viszont mindent megtett azért, hogy ezt megakadályozza, a függetlenségpárti politikai vezetőket őrizetbe vette vagy emigrációba kényszerítette, ahol tudta, ott – akár rendőri erőszakkal – akadályozta a népszavazást, amelynek eredményét nem ismerte el. Ugyanis a spanyol alkotmánybíróság évekkel ezelőtt kimondta, hogy egy térség elszakadásáról csak országos népszavazás dönthet, ez nem egy tartomány belügye. Ilyen körülmények között a katalánok, mint más nemzetiségek, sem rúgnak labdába. Ráadásul még Katalóniában sem volt meg a kellő támogatottság a függetlenedéshez. Az Európai Unió vezetésében sem találtak olyanokra, akik kiálltak volna a független Katalóniáért. Így a politikai vezetők továbbra is bebörtönözve vagy száműzetésben vannak, a függetlenedési folyamatot Madrid jelenleg sikeresen akadályozza. De a hamu alatt tovább izzik a parázs…
Akkoriban a baszkok is pedzegették, hogy ők is a katalánokkal tartanak a Madridtól elszakadás kérdésében. Valószínűleg azonban inkább a szolidaritás beszélt belőlük: jelenleg elégedettek a széles körű autonómiával, amelyet Madrid biztosít nekik, megpróbálják elfeledni az ETA baszk terrorszervezet véres évtizedeit. Így a spanyol régiókban nem különösebben kelti fel az érdeklődést a székely kezdeményezés.
Korzikát sem igazán izgatják az európai pénzek, vagy épp nem jutott el a tudatukig ez a lehetőség. A Franciaországhoz tartozó földközi-tengeri szigeten a helyi terrorszervezet, az FLNC 2014-ben felhagyott a fegyveres harccal, és átváltott a politikai színtérre, ahol komoly eredményeket ért el. Korzika adminisztratív autonómiát élvez, a sziget regionális gyűlése bizonyos döntések és szabályok meghozatalára élvez jogot. Ezek közé tartozik az oktatás, a kultúra, a környezetvédelem, a regionális kérdések, a mezőgazdaság, a turizmus, a közlekedés, az energia, a média és számos pénzügyi szabályozás. Egy 2002-es francia jogszabály szerint a gyűlésnek joga van különvéleményhez a párizsi törvényhozással szemben, igaz, ezzel még nem élt Korzika. Létezik a végrehajtó tanács, gyakorlatilag helyi kormány, amely hat tagot számlál. A szakértők szerint ezeknek az igen kiterjedt jogköröknek a biztosításával Franciaország kihúzta az elszakadási törekvések méregfogát. De Korzikának nincs joga például saját jelképek, így egyedi zászló használatához sem. A párizsi központ irányítja a közbiztonságot, az igazságszolgáltatást, a kül- és társadalompolitikát.
A finnországi svéd anyanyelvűek autonómiája, amelyet magasan fejlett funkcionális önrendelkezésnek tartanak, kevésbé fejlett, mint a korzikai. Itt nem található egy tömbben élő svéd lakosság, kivéve Åland várost és környékét. Hasonló a helyzet a Baltikumban élő orosz kisebbséggel is, akik a szovjet érából maradtak itt milliószámra, csak kevés helyen élnek nagyobb számban, jogaikat számos kérdésben semmibe veszik. Az kétségtelen, hogy a háromszázezer lakosú, dán fennhatóságú területen a Feröer-szigeteki kabinet bír az autonómia legkiterjedtebb fokával. A feröeri kormány már a 2005-ös koppenhágai törvény előtt is rendelkezett törvényhozási hatalommal, ami további növelte felhatalmazását.
Ezekből a példákból is látszik, hogy mennyire eltérő helyzetben vannak az európai kisebbségek, nem beszélve az általuk kivívott autonómiahelyzetről. Ez valahogy nem izgatja az unió vezetőit, ellentétben a bevándorlók és szexuális kisebbségek jogainak különleges ápolásával. De mindegyik hasonló sorsúval meg lehet értetni, hogy miért fontos számukra is, ha csatlakoznak a székelyföldi kezdeményezéshez.
Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát !
Olvasva a transindex.ro cikkét az a meggyőződésem erősödött meg, hogy sem az új és sem a régi politikai vezetők nem akarják megoldani az autonómia kérdését, az egyszerűbb megoldások mentén. Több alkalommal is jeleztük, egy lehetséges megoldás az európai statisztikai területek normája, a NUTS.
A NUTS2-es pedig éppen arra ad lehetőséget és egyben megoldást is, hogy a Székelyföld mint egy régió kerüljön abba a lehetőségbe, hogy a fejlesztési alapokra tudjon pályázni.
A déltiroli példa nagyon is komoly lehetőségeket ajánl, csak el kéne már egyszer azon gondolkozni, hogy a kislépések, amit olyan sok éven keresztül hallottunk ebbe az irányba tolják el a megoldás kerekét.
Dél-tiroli probléma - amely etnikai szinezete miatt - nem volt megoldható és mindenki számára elfogadható és csak a NUTS2-es régiószintű megoldást elfogadtattva, a Bolzano és a Trento "autonom provinica" státus megkapva a terület fejlesztését indította el.
Mivel nagyjából úgy a déltiroli, mint a székelyföldi adottságok, - a hegyvidék, állattenyésztés, turizmus, stb. - mind arra tanitana bennünket, hogy ebbe az irányba hamarabb lehetne a többségiekkel elfogadtattni, hogy a régió számára miért is lenne fontos, hogy levegye az állam válláról ezt a problémát azt még nem is említve, hogy a régiószintű területfelosztás kötelező érvényű a tagországok számára.
A NUTS2-es Székelyföld régióban pedig mindenképpen megoldható lehetne az itt élők úgy munkahelyi mint megélhetési lehetőségei.
Az etnikai régió, amit legújabban az EU-s vezetés felé inditott el a SZNT vezetője, lényegében még jobban eltolta időben a megoldást azaz az autonómia problematikáját. De továbbra sem lesz a román államnak annyi pénze.hogy a székely megyéket pozitiv diszkrimináció alapján fejlessze...
A helyi gazdasági vezetők hozzá nem értése mellé még a helyi újgazdagoknak a pénzéhsége és mondjuk ki öszintén sokszor a buta hozzáállása is hozzájárult e vidék gazdasági visszafejlődéséhez. Az eltelt 30 év alatt kifejlődött egy olyan hozzáállás, amivel nagyon nehezen lehetne új gazdasági mechanizmust kiépíteni...
Sem a makro-, és főleg nem a mikrogazdasági adatok nem lehetnek kedvezőek egy befektetőnek sem, mert nagyon keményen kialakult a "mindenki magáért kapar"elv, ami a székely vidéknek a teljes lepusztulását eredményezheti.
A fekete munka és a rabló kapitalizmusból örökölt gazdasági gondolkodás pedig mind a mai napig csak rontja a fejlődési lehetőségeit.
Konkrét példákkal is szolgálhatunk. De megelégszünk azzal, hogy a turista paradicsommá fejlett Parajdról hozunk elrettentő adatokat.
Parajdon a fürdőturizmus és a sóbánya látogatás egy darabig felvirágoztatta a helységet. A Európa hiressé vált töltöttkáposzta majd a sóból készült suvenir-ek mellett a panziókká vált nagy házakban ugyancsak megemelkedett a kereslett, de ezt nem követte kellőképpen a szálláskinálat. illetve a civilizált szórakozási lehetőségek, hogy arról ne szóljunk, hogy ha délelőtt egy ár van az délutáni időszakban kissé megugrik mert akkor már nincs ellenőrzés ... Mint ahogy az sem elhanyagolandó,hogy nem igen kap számlát a turista a szállásadótól a pénzéért... A töltöttkáposzta sem oyan mint a díjnyertes volt és sok esetben kiszolgálás nem öröm, hanem egyfajta "muszáj, de menjen már el" ...
Egy többezres lakosságú helységben mostanra több tizezres turistaáradat, valósággal lerohanta Parajdot. Ez pedig - előbb utóbb - a csöd szélére fogja vinni a panziótulajdonosokat még akkor is ha még nagyobb iramba folyik majd a fekete turistafogadás...
Turizmussal foglalkozók zöme nem adófizető, ami azt is eredményezheti, hogy a helység vezetése nem is tudja teljes egészében átfogni a problémát és a tönk széllére megy az egész vidék.
Senki nem látja, azt a többszáz turistatömeget, akik a fürdő előtt hármassorokban állnak, hogy a fürdőbe bejussanak, még akkor is ha már dugig tele van az. Ugyan ki van irva, hogy "teltház" de a jegyeket osztogatják midenkinek...
Hasonlóan sokan állnak a sorba a buszmegállóban is hogy aztán bejussanak a bányába, de a le-, és a felutazás alatt heringekként összezsúfolva utaznak és beszippantják a motorgázokat egyszermint tönkretéve a sóslevegő által megtisztított tüdőket...
Szóval lenne mire építeeni és fejleszteni, de amikor erre kerülne a sor a helyi vezetés elzárkózik, mondván nincs elég pénzalap...
No, de hagyjuk Őket. még sokat kellene fejlődniük nekik is. H.Z.
Melyek az erdélyi metropoliszövezetek?
https://itthon.transindex.ro/?hir=59920&melyek_az_erdelyi_metropoliszovezetek?
2020. május 15.
Péntektől a metropoliszövezeteken belül nincs szükség saját felelősségre kitöltött nyilatkozatra, így megnéztük, hogy pontosan melyek ezek az övezetek. Egy nagyváros körül legfeljebb 30 kilométeres körzetben kialakított település társulást neveznek metropoliszövezetnek. A térségek alapítását a 2001/351-es számú törvény szabályozza. Sajnos, nem találtunk egy hivatalos listát arról, hogy pontosan melyek azok a nagyvárosok, ami körül jelenleg metropolisz övezet van, és pontosan milyen települések tartoznak hozzá. Eszerint összesen 26 romániai város körül van ilyen terület, ebből 11 erdélyi város, de például itt még Szatmárnémeti is szerepel, ahol viszont már nem létezik a metropoliszövezet.
Kereskényi Gábor polgármester tájékoztatása szerint egy 2019-es törvénymódosítás nyomán szűnt meg a Szatmárnémeti körüli övezet, ugyanis ez rendelkezett arról, hogy a 30 kilométernél távolabb fekvő települések már nem tartozhatnak ide. Az erdélyi metropolisz övezetek a következők:
Marosvásárhelyi Metropoliszövezet: eszerint Marosvásárhely és Nyárádtő (Ungheni) vársok, Ákosfalva, Mezőcsávás, Nyárádkarácson, Maroskeresztúr, Nagyernye, Lukafalva (Gheorghe Doja), Jedd (Livezeni), Mezőpanit, Marosszentkirály, Marosszentgyörgy és Kerelőszentpál községek alkotják.
Kolozsvári Metropoliszövezet: a megyei tanács közlése szerint Kolozsvár mellett Ajton (Aiton), Apahida, Kisbács (Baciu), Bonchida (Bonțida), Kolozsborsa (Borșa), Magyarkályán (Căianu), Kajántó (Chinteni), Csürülye (Ciurila) Kolozs (Cojocna), Tordaszentlászló (Săvădisla), Felek (Feleacu), Szászfenes (Florești), Gorbó (Gârbău), Gyalu (Gilău), Nemeszsuk (Jucu), Magyarpeterd (Petreștii de Jos), Tordatúr (Tureni) és Borsaújfalu (Vultureni) községek tartoznak az övezethez, melyen belül nem kell nyilatkozatot írni.
Nagyváradi Metropoliszövezet: a hivatalos honlap mai tájékoztatása szerint Nagyvárad mellett Bihar (Biharia), Bors, Hegyközcsatár (Cetariu), Körösgyéres (Girișu de Criș), Köröskisjenő (Ineu), Nagyürögd (Nojorid), Fugyivásárhely (Oșorhei), Hegyközpályi (Paleu), Váradszentmárton (Sînmartin), Biharszentandrás (Sîntandrei) és Vizesgyán (Toboliu) községek tartoznak ide.
Temesvári Metropoliszövezet: a prefektusi hivatal friss tájékoztatása szerint Temesvár mellett Bükkfalva (Bucovăț), Újszentes (Dumbrăvița), Győröd (Ghiroda), Temesgyarmat (Giarmata), Gyüreg (Giroc), Újmosnica (Moșnița Nouă), Temesremete (Remetea Mare), Szakálháza (Săcălaz), Bégaszentmihály (Sânmihaiu Român), Szentandrás (Comuna Sânandrei), Temesság (Șag) községekből nem szükséges nyilatkozatot írni.
Brassói Mertropoliszövezet: A honlapjuk szerint Brassó mellett Négyfalu, Feketehalom (Codlea), Barcarozsnyó, Vidombák (Ghimbav), Predeal, Zernyest városok, Barcaszentpéter (Sânpetru), Szászhermány (Hărman), Prázsmár, Tatrang (Tărlungeni), Botfalu (Bod), Höltövény (Hălchiu), Keresztényfalva (Cristian), Krizba (Crizbav), Földvár (Feldioara), Szászvolkány (Vulcan) és Bodola (Budila) községek tartoznak hozzá.
Nagybányai Metropoliszövezet: a hivatalos honlap szerint Nagybánya, Szinérváralja (Seini), Felsőbánya (Baia Sprie), Kapnikbánya (Cavnic), Nagysomkút (Șomcuta Mare), Miszmogyorós (Tăuții-Măgherăuș) városok, illetve Csernefalva (Cernești), Nagysikárló (Cicârlău), Kápolnokmonostor (Copalnic-Mănăștur), Szakállasdombó (Dumbrăvița), Nagynyíres (Mireșu Mare), Lénárdfalva (Recea), Kővárhosszúfalu (Satulung), Szakállasfalva (Săcălășeni), Kővárgara (Valea Chioarului), Tőkésbánya (Groși), Kovás (Coaș), Kővárremete (Remetea Chioarului), Koltó (Coltău) községek tartoznak az övezethez.
Zilahi Metropoliszövezet: eszerint Zilah, Szilágycseh, Zsibó, Szilágysomlyó városok, és Felsőegregy (Agrij), Kraszna (Crasna), Karika (Creaca), Cigányi (Crișeni), Debren (Dobrin), Hídalmás (Hida), Magyarkecel (Comuna Meseșenii de Jos), Nyirsid (Mirșid), Szilágyperecsen (Pericei), Szilágyszeg (Sălățig), Sarmaság (Sărmășag) és Varsolc (Vârșolț) községek tartoznak az övezethez, de erről nem kaptunk friss megerősített információt.
Az felsoroltakon kívül még Déva, Gyulafehérvár és Nagyszeben körül említenek a források metropoliszi övezetet, de megbízható, friss adatot nem találtunk arról, hogy pontosan mely településeket is érintené a mostani intézkedés. (hírszerk.)
Fotó: Bogdan Lapadus/unsplash.com