Újdonság a NUTS2-es „régiósitásban”

 Honvilág nr. 1-2 2026

1997.ben hazánk aláírta a EU-s területegységek azaz a NUTS Normák alkalmazását, de csak az unióba való belépésünkkor került a probléma előtérbe. Már akkor is feltűnt, hogy miért kerülik a mindenkori kormányok a a NUTS Normának mind az 5 területi beosztását mert csak aNUTS3-NUTS 5 volt elvileg alkalmazva, mert a NUTS1- NUTS2 nem a hazai kormány alá tartozott, hanem a brüsszeli Régió Bizottság alárendeltje lett volna... De mivel nem nagyon voltak érdekeltek és „a régiósítás” már első lépése lett volna a nemzetek uniója helyébe lépjen és az Európai Régiók lett volna az „Európai Egyesült Régióknak” vagyis az „Európai Egyesület Államok”-ká való átvedléssel a tagállamoknak a nemzeteit „ledarálva” egyfajta „birodalmi” vezetés felé való eltolódádással-átcsúszásnak a feltételeit igyekeztek beépíteni, ahhoz hogy mára már az EPP elnöke csak magát tudná elképzelni leendő birodalmi vezérnek. De miért ez a nagy igyekezett hazai kormány részéről? Mert a mostani kormány éppen azt teszi amit az előző kormányok nem akartak csak a szavak mentén és a kijelentések mentén „régiósítani”... Többször is jeleztük, hogy ha a NUTS2-NUTS1-es területegységeknek nincsen sem választott, sem pedig kinevezett vezetősége, így a fejlesztési alapokra nem tudnak pályázni! A kormányok ennek nagyon örültek, mert a pályázati pénzek központba maradtak és onnan osztották le fejlesztési régiókhoz majd onnan került át a „Leader” , mostanság pedig a CLLD típusú pályázatokhoz...

A mostani kormány pedig végrehajtotta az EU-s vezetés kérését, hogy aztán a megtakarított pénzeket átadják majd az ukrán háborúba... De ez a takarékoskodási hóbort már veszélyt is rejt magába: a régióvá válással pedig a brüsszeli iroda hatalma megnő azaz a pályázati pénzalapok sem fognak a hazai társadalomhoz eljutni, az árak emelkedésével illetve az adók megemelésével az emberek nem csak leszegényednek, hanem megszűnik bennük a nemzeti öntudat. Az is előfordulhat, hogy mint régen a Fanarióta időkben, a Brüsszel helytartókat neveznek ki a régió vezetőjének akik aztán „jó gazdaként” nem csak a társadalom felé fognak „ okosan” szervezni hanem a brüsszeliek felé jópofáskodnak, és alapos munkát fognak végezni. Már az a tény, hogy mindenkinek számot kell adnia a tulajdonáról mindenképpen előrevetíti a régi osztrák birodalmi szervezkedést( pl. telekönyvi hivatal, stb). ahhoz hogy az adók kivetését és behajtását is megkönnyíthessék,,, Mindezek tudatába többször is meg kéne gondolni, hogy alkalmazhat-e a NUTS-2 NUTS1-es terület összevonás mert egyben egyszerűen ki-, átadjuk a vezetés mellet a nemzetet is a Brüsszelnek és akkor valóban jöhet a Soros -féle Nyílt Társadalom és vegyes vagy kevert társadalommá válik Hazánk. Vajon ezt akarja a hazai társadalom? Qui prodest ? H.I.Z

Régiósítás a NUTS2 EU-s területi normák tükrében

Az új kormányban többen is a területegységek számának a csökkentésében látják a kormány pénzhiányának a megoldását, csak... Csak elfelejtik, hogy hazánknak az EU-hoz való csatlakozásakor Románia elfogadta és aláírásával annak alkalmazását is garantálta még 1997-ben, ami a NUTS-os felosztást illeti. A mindenkori kormánynak rendre alkalmaznia kellett volna a NUTS-ot, de elodázták a végrehajtást.

Időközben a masszív munkaerő elvándorlása nem keltette fel eléggé a kormányfők és a kormánytagok figyelmét vagy az ország oszthatatlansága mögé bújva a székelyek autonómia törekvését összetévesztették az ország feldarabolásával, ha a székely lakta megyék megalakítják az autonóm „Székelyföldet’

Az utóbbi évek kormányai rendre elővették majd egyesek cselszövései miatt el is vetették a NUTS egészének az alkalmazását...

Ez abból is kiderül, hogy sem a régiószintnek(NUTS-2) sem pedig a makrórégiószintnek (NUTS-1) nincs „vezetőszerve”! Normálisan választott tisztség kéne legyen. E témában a Honvilág hasábjain több cikk is megjelent, viszont ezidáig csak az általunk megfogalmazott ötleteket „szerezték el” el tőlünk, de kevés sikerrel s közben a kormányoknak időt adtak arra, hogy az esetleges létező „kiskapukat” is bezárhassák... Azt nem lehet tudni, hogy tudatosan adták-e közre vagy csak nem vették figyelembe, hogy az autónomia ellenzők zárják a soraikat... Ha nem lépünk idejében akkor az általunk közreadott NUTS-2-es megoldást illetően, így a NUTS-2-es autonóm Székelyföld kialakítása is elmarad azaz nem fog időben megalakulni...

A mostani kormány pénzügyminisztere nemrég meglebegtette a területi „átrendezést”- A községek és városok kötelező lakosság-szintjeire gondolván és átvette a „12 megyés felosztást”is... De ennek nagy jövőt nem lehet jósolni, mert a megyék számának a lecsökkentését - azok egyesítésével - nem lehet megoldani! Éppen a „kötelező” lakossági szám miatt, hiszen a NUTS-3 azaz a megyeszint felső határa 800.000 lakost engedélyez!

A NUTS-2 azaz a régiószintre kell gondolni a 12 „megyés” kiadáscsökkentés esetében.

Ezt pedig csak akkor lehetne elkezdeni, hogy a NUTS-2 és a NUTS-1-es területegységeknek – kormányhatározattal - megteremtik a „választott” vagy „kinevezett” vezetőségeit.

De van egy nagy bökkenő mert a NUTS.-2, NUTS-1 területegységek a brüsszeli iroda azaz az EU fennhatósága alá tartoznak (Régiók Bizottsága)....

Ebből pedig az következik, hogy az EU-s vezetés elvetné az efajta „megoldást” mert az nem nemzeti érdek alá tartozik. Vagyis a NUTS.1 és a NUTS-2 a makrórégiós és régiós vezetőségek maguk is pályázhatnak az EU-s alapokra s nem kell a nemzeti kormány jóváhagyása.

Ez a forma lényegében az EU-s vezetés „zugbankja” ahová el tud rejteni sok pénzt és ki tud venni onnan amennyit akar anélkül, hogy a tagországi vezetők beleegyezését kikérjék... Nincs „vétójog” és nincs „egyhangúsági kötelezettség”...

Viszont a nemzeti kormányoknak sem tetszik hogy a NUTS-2, NUTS-1 vezetések fejlesztési alapokhoz az Ő beleegyezésük nélkül pályázás útján hozzájutnának s ezért nem akarták a fent említett területi vezetéseknek a kinevezését sem...

Akár így, akár úgy a fejlesztési alapokra joga van e két régiós szintnek is és ne a bukaresti vezetéstől vagy esetleg a vezetőpárttól kéne függjön az alapokra való pályázási lehetőség...

Az elmúlt években a Régiók bizottságában hosszú időn át magyar ajkú volt a hazai alelnökünk, de nem sok hasznát látta ebből a népközösségünk...

Sőt, akkor sem, amikor kormányközeliségben leledztünk pedig ha a az illetékesek hat évvel ezelőtti cikkre felfigyeltek volna, már rég közelebb lennénk a tiroli gazdaságpolitikához és nem kellene a fiataljaink más, idegen országban munkát keresgéljenek...

H.I.Z.

BÚÉK 2026 !

  Bort, búzát, békességet és 

Boldog Új Évet Kívánnak Mindenkinek! 

Kellemes húsvéti ünnepeket !

 

Zöld Sára: Elbúcsúztunk Tőled 2024! Üdvözlünk Téged 2025!

 https://erdelyipolgarok2.blogspot.com/2025/01/zold-sara-elbucsuztunk-toled-2024.html

Kisdedként és örömmel fogadtuk az új évet akit 2025-nek hívnak, de sokan a orosz-ukrán testvérháború megszűnését várják, várjuk Tőle...

Valószínűsíthető, hogy a háborúpártiak megcsihodnak és hamarosan eljön a Béke ideje...

S az ukrónácik egyszerűen elpárolognak hiszen rájuk nehezedik a népírtás és háborús bűn!

Az ukán nép pedig végre kiheverheti a vezetőik háborús tetteit s nem még tudják majd folytatni gyilkos öldökléseiket és a Világ vezetői nem még engedik meg a sok milliárdot bezsebelő Európa koldusának, hogy  "utolsó ukránig" szlogén mentén a saját népének a feláldozását megvalósítsa...

Igaz hogy a háborús örület amely úrrá lett az elmúlt évben, sok hamis elv mentén a nyomorba döntené az EU-tagjait. 

És a károgók az idei 2025-re is gazdasági nehézségeket vetítenek elénk, holott Ők maguk idézték elő a mostani gazdasági válságot, amivel az erős német és a francia gazdaságok lassan maguk alá temetik a tübbi EU-s tagot...

A világ nemlátszó vezetői pedig dörzsölik a kezűket hiszen megduplázhatták a nyereségüket és az energiaválság után gazdasági válságba nyomták-nyomják az Európa népeit... 

Pedig félreértették a oroszok helyzetét és provokációjukkal majd a proxi háborújukkal csak megerősítették annak gazdasági és világ vezetői státusát, hogy azt sem felejtsük el, hogy az orosz-kinai közeledést is előidézték a többiek BRICKS taggá való vállását.

Szabad kezet adtak a Kalerghi elveit követő Nyilt Társadalomnak és teletümték az afrikai és az ázsiai gazdasági menekültnek álcázottakat ahhoz, hogy a "kevert társadalmat" kialakítsák, mert az pssze-vissza kevert népnek nincs hova tartoznia és könnyen lehet őket manipulálni elv alapján, csak...

Csak ebben is tévedtek. mert a Nyilt Társadalmuk létrehozása rosszul sült el, mert lényegében a beömlött nem keresztény tömeg kialakította  a szociális ellátást felhsználó de lényegében csak munkakerülők párhuzamos életteret alkotott, a No-Go zónákban...

Most isszuk a levét, a sorosisták pedig kihasznáják a manipulációjuk eredményét és a politikai vonalon is az Európai Egyesült Államok létrehozásával a globalista hatalom megszilárdítását szervezik és Európa roncsain hatalmaskodnak pedig senki sem  választotta meg a vezetői helyre...    

BÚÉK !

                   Bort, búzát, békességet kívánunk

                      minden kedves olvasónknak!

                        Boldog új évet 2024-ben!

A "HANGYA" Kiadó 2022-ben szerkesztett "termékeiből"

 A tavalyi év igencsak gazdagnak igérkezett és a szerkesztőségi csapat munkája révén eredményesen be is végeztetett, amint az alább közreadott lapjaink és s a majdnem 30 HANGYA füzetet tartalmazó sosorzat is igazol!

Gratulálunk a szerkesztőinknek, munka-, és alkotótársainknak e gazdag terméssorozat megvalósításáért!

Külön köszönetünket fejezzük ki az alkotógárda koordinálójának László György a "Honvilág" főszerkerkesztőjének!

Szent karácsony éjjelén.

Dombrádi István:

Szent karácsony éjjelén.

Készítem a kisded Jézus jászlát,

mit tennék mást karácsonyi éjszakán:–

Lelkembe várom Isten újszülött fiát,

s a Létezés legszebb karácsonyát,

ezen az áldott szép éjszakán.

Szerte kicsi gyertyák lángolnak,

szeretet fényözön tüzei látszódnak,

mert tudnunk kell: kis Jézus született,

az ember szívét szeretettel tölti meg.

Érezzük át, hogy Jézus Krisztus megérkezett.

Dicső kicsi Jézus nagyon szeretünk,

létedet már nap hosszan hirdetjük.

B.Ú.É.K!

 Bort, búzát, békességet kívánunk

   minden kedves olvasónknak!

                    Boldog új évet 2022-ben

Újévi jókivánságunk!

A szerkesztőségünk nevében kivánunk olvasóinknak Bort, Búzát, Békességet és 

Boldog Új Évet 2021-ben!

Újra a régiós megoldásról

Hazai berkekben a wilsoni elv és az autonómia elve is nagyjából elcsúszik azon, hogy a többségiek egyenlővé teszik ezeket a szeparatizmussal, ami ugyan messze nem az, de az egyszerübbb megoldást választva lényegében azt kerülik el, hogy színt valljanak, vajon miért nem akarják megérteni a két szó jelentését...

Mert csupán erről lenne szó és nem a terület oszhatatlanságáról, úgy ahogy azt az Alkotmányban le van kötve.

Amikor 1997-ben Tăriceanu úr, miniszterelnökként aláírta a területi felosztásra vonatkozó csatlakozási  fejezetet, kapkodva és gyorsan kialakították az európai normának megfelelően a régiókat és a makrórégiókat, hiszen ez a tagországra kötelező szatisztikai területfelosztás! )Rövidítve ezt NUTS-os normának mondják, amely a francia megnevezés kezdő betűiból áll össze.) 

Akkor még senki sem gondolta, hogy e terület felosztás lesz az, ami a pályázatokhoz fontos adú, de ugyanakkor az sem gondolták, hogy e régiós felosztást az akkori Alkotmányba is be kellene foglalni. Igaz kisebbségben kormányozott a liberális Tăriceanu, de ettől a PSD 50 % körüli támogatást élvezet, azaz semmi sem állíthatta meg, hogy az európai normák szerint minden feltételt megteremtsenek ahhoz, hogy a fejlesztési alapokra legyen lehetősége pályáznia az új területi egységeknek is.

Tăriceanu-ék a régiófelosztásban arra törekedtek, hogy nagyjából egyforma lakosságszám legyen kialakitva(ez 2,7 millió körüli lakosságszám...), de menet közben kiderült, hogy az csak egy probléma a sok még meg nem tapasztaltak között. 

A CENTRU régióban pld. az országnak a gazdaságilag legerősebb megyéit  tömörítették. Akarva vagy sem, de ezzel lényegében a többi régió felé megteremtették azt, hogy a nem egyforma gazdasági tartalékok és a területi fejlettlenségek egymást verték fejbe.  Emiatt, akkor elővették a régi kommunista szlogeneket, hogy a gazdagabb régiók a szegényebbeket kell segitsék...

Ezzel pedig a gazdagabbak felé csak kevesebb pénzalapok jutattnak vissza, ami ezek elszegényedését eredményezheti.

Visszatérve az európai normákhoz, azt kell egyből észrevenni, hogy nem butaságból tették a hazai kormányon levők levők, hanem a józan ésszel nem érthető elgondolásból. Hiszen nem elég, hogy évente elveszik a megtermelt értékeket, még azzal is kell szembesülniük, hogy nem lévén országhatárral szomszédos területegység, elvesztik az európai régiós fejlesztési lehetőségeket, főleg pénzalapokat.

Felmerül a kérdés, miért nem fogadták el az európai NUTS összes kitételeit? Hiszen sem a régióknak sem pedig a makrórégióknak nincs vezetősége! Igy nem is tudna fejlesztési alapokra pályázni vagyis még fejleszteni sem. 

Kinek jó ez? 

Kérdezhetnénk, de nem teszük hiszen hamarkiderült, hogy mi van a dolgok háta mögött. Amikor Boc úr került a miniszterelnöki székbe csak két év eltelte után sikerült a Leader kistérségeket kialakitania, akkor is az volt a fő probléma, hogy az Erdélyben a kistérségek már rég kialakultak a szövetségiek révén és az hogy előbbre vannak, lényegében negatívan csapodik le az ország többi kistérségeire, mert jócskán lemaradnak...

Ezzel mintegy elárulták azt is, hogy nem értik a kistérségek működését és azok létjogosultságát sem. 

Egy oltyán "szakember" pedig kialakitotta azt az elméletet, hogy a kistrérségi szinten sem lehet megengedni, hogy a gazdagabb kisrégiók gyorsabban fejlődjenek. Itt volt egy érdekes kitétel is, ami a kisebbségiek által megalakitott kistérségek lakossági számát addig kell növelni, amig a többségiek száma nem haladja meg az őslakosságét.

Az elhamarkodott kistérségi kialakitásnak pedig az lett a folytatása, hogy lassan "bedöglöttek", amikor a pénzalap elfogyott. 

Ennek is két oka volt. A Helyi Akció Csoportok  azaz a HACS-okban - az európai gyakorlattól eltérően - nem a civilek kerültek szóhoz, hanem a polgármesterek, ami éppen azt borította fel, amiért az eupainak kitalálták, hogy a korupció ne lehessen alkalmazható. 

A másik ok pedig az volt, hogy a hazai vezetés "megfurta" saját kistérségeit azzal, hogy kialakította az "Asociatia de Dezvoltarea Integrate"-kat azaz az ADI-kat, amelyek jogi személyiségük révén előnybe kerültek a HACS-okkal szembe és lényegében duplázták a HACS-okat, ezzel is ellehetítlenítve épp azt amiért létrejöttek.

De miért is hozzuk ide a fentieket. 

A Régió azaz a NUTS2-es statiszikai területegységek az európai tagországokban sok tevékenységet levessznek a kormány válláról. (Ez az, amit nem értenek a többségi vezetők!). 

A fejlesztési alapokra pályázva lényegében a túlzott központositást elkerülve azonnal tudnak a felmerülő problémákra megoldást találni! Más szóval a lakossági igényekre, azonnal tudnak válaszolni.

Mivel hazai szinten a régióknak nincs vezetése nem is tudna határozni. Nem lévén vezetősége pályázni sem tudna azaz a fejlesztésre sem lenne mivel hozzájárulni.

A politikai alakulatok vezetőségei sem értik, hogy a NUTS2-es területegység megléte miért és főleg miként segithetné a munkájukat.

Nagyon furcsa az is, hogy miért nem látják a heyi kiskirályok sem az ebben rejlő lehetőségeket...

Ha a NUTS2 illetve a NUTS1 számára a vezetőségek kialakulnak akkor azz adminisztrációs feladatokat is levennék a kormány válláról. Az amúgyis megduzzadt kormányaparátusban dolgozók létszámát is le lehetne  csökkenteni vagy ezeket a régiókba elosztva hasznos munkára lehetne fogni...

A sok irattologatás pedig a múlté lehetne...

HZ  

Jelentősen eltérnek egymástól az európai autonómiák

https://www.flagmagazin.hu/aktualis/jelentosen-elternek-egymastol-az-europai-autonomiak

2020. MÁJUS 17. Pósa Tibor

Miért nem sikerült az európai régiók ügyében még négy európai tagállamban megszerezni a szükséges aláírás-mennyiséget?

A kezdeményező Székelyföld, azaz Románia, valamint Magyarország és Szlovákia esetében túlteljesült a várt aláírók száma, ám több más uniós országban kiábrándító eredmény született: a megkövetelt aláírások csak néhány százalékon állnak, pedig nem kellene oly nagy mennyiség belőlük. Ennyire hidegen hagyja az ott élő kisebbségeket az a tény, hogy akár ők is kérhetnének EU-forrást a közösségük fejlesztéséhez? Valószínűleg nem erről van szó. Az európai autonómiák nagyon eltérnek egymástól, vannak olyan országok, amelyek csak személyes, nyelvi, kulturális önrendelkezést biztosítanak a kisebbségeknek, vagy épp semmilyet sem, míg máshol a minoritások adminisztratív, sőt törvényhozási jogrenddel is rendelkeznek.

Kezdjük a legfejlettebbel, a törvényhozási hatáskörrel! Három éve a világpolitika figyelmébe került a spanyol tartomány, Katalónia kérdése, amely önálló államot akart létrehozni, és kihirdetni elszakadását. A 7,5 millió lakosú, gazdaságilag fejlett térség 1979-től élvez magas fokú autonómiát, saját maga rendelkezik az oktatás, a belbiztonság, az egészségügy és sok más egyéb kérdésében is. Ám a katalánoknak ez nem volt elég, 2015 után rátettek egy lapáttal, Katalónia történelmi hagyományaira építve független országot akartak. A központi spanyol állam ugyanis húsz százalékot von el a katalán össztermékből, és jóval kevesebbet juttat vissza – ez volt a fő érv. A Barcelonában hatalomra került baloldali szeparatisták három éve elérkezettnek látták az időt arra, hogy népszavazáson döntsenek a függetlenségről.

Madrid viszont mindent megtett azért, hogy ezt megakadályozza, a függetlenségpárti politikai vezetőket őrizetbe vette vagy emigrációba kényszerítette, ahol tudta, ott – akár rendőri erőszakkal – akadályozta a népszavazást, amelynek eredményét nem ismerte el. Ugyanis a spanyol alkotmánybíróság évekkel ezelőtt kimondta, hogy egy térség elszakadásáról csak országos népszavazás dönthet, ez nem egy tartomány belügye. Ilyen körülmények között a katalánok, mint más nemzetiségek, sem rúgnak labdába. Ráadásul még Katalóniában sem volt meg a kellő támogatottság a függetlenedéshez. Az Európai Unió vezetésében sem találtak olyanokra, akik kiálltak volna a független Katalóniáért. Így a politikai vezetők továbbra is bebörtönözve vagy száműzetésben vannak, a függetlenedési folyamatot Madrid jelenleg sikeresen akadályozza. De a hamu alatt tovább izzik a parázs…

Akkoriban a baszkok is pedzegették, hogy ők is a katalánokkal tartanak a Madridtól elszakadás kérdésében. Valószínűleg azonban inkább a szolidaritás beszélt belőlük: jelenleg elégedettek a széles körű autonómiával, amelyet Madrid biztosít nekik, megpróbálják elfeledni az ETA baszk terrorszervezet véres évtizedeit. Így a spanyol régiókban nem különösebben kelti fel az érdeklődést a székely kezdeményezés.

Korzikát sem igazán izgatják az európai pénzek, vagy épp nem jutott el a tudatukig ez a lehetőség. A Franciaországhoz tartozó földközi-tengeri szigeten a helyi terrorszervezet, az FLNC 2014-ben felhagyott a fegyveres harccal, és átváltott a politikai színtérre, ahol komoly eredményeket ért el. Korzika adminisztratív autonómiát élvez, a sziget regionális gyűlése bizonyos döntések és szabályok meghozatalára élvez jogot. Ezek közé tartozik az oktatás, a kultúra, a környezetvédelem, a regionális kérdések, a mezőgazdaság, a turizmus, a közlekedés, az energia, a média és számos pénzügyi szabályozás. Egy 2002-es francia jogszabály szerint a gyűlésnek joga van különvéleményhez a párizsi törvényhozással szemben, igaz, ezzel még nem élt Korzika. Létezik a végrehajtó tanács, gyakorlatilag helyi kormány, amely hat tagot számlál. A szakértők szerint ezeknek az igen kiterjedt jogköröknek a biztosításával Franciaország kihúzta az elszakadási törekvések méregfogát. De Korzikának nincs joga például saját jelképek, így egyedi zászló használatához sem. A párizsi központ irányítja a közbiztonságot, az igazságszolgáltatást, a kül- és társadalompolitikát.

A finnországi svéd anyanyelvűek autonómiája, amelyet magasan fejlett funkcionális önrendelkezésnek tartanak, kevésbé fejlett, mint a korzikai. Itt nem található egy tömbben élő svéd lakosság, kivéve Åland várost és környékét. Hasonló a helyzet a Baltikumban élő orosz kisebbséggel is, akik a szovjet érából maradtak itt milliószámra, csak kevés helyen élnek nagyobb számban, jogaikat számos kérdésben semmibe veszik. Az kétségtelen, hogy a háromszázezer lakosú, dán fennhatóságú területen a Feröer-szigeteki kabinet bír az autonómia legkiterjedtebb fokával. A feröeri kormány már a 2005-ös koppenhágai törvény előtt is rendelkezett törvényhozási hatalommal, ami további növelte felhatalmazását.

Ezekből a példákból is látszik, hogy mennyire eltérő helyzetben vannak az európai kisebbségek, nem beszélve az általuk kivívott autonómiahelyzetről. Ez valahogy nem izgatja az unió vezetőit, ellentétben a bevándorlók és szexuális kisebbségek jogainak különleges ápolásával. De mindegyik hasonló sorsúval meg lehet értetni, hogy miért fontos számukra is, ha csatlakoznak a székelyföldi kezdeményezéshez.

Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát !

Olvasva a transindex.ro cikkét az a meggyőződésem erősödött meg, hogy sem az új és sem a régi politikai vezetők nem akarják megoldani az autonómia kérdését, az egyszerűbb megoldások mentén. Több alkalommal is jeleztük, egy lehetséges megoldás az európai statisztikai területek normája, a NUTS. 

A NUTS2-es pedig éppen arra ad lehetőséget és egyben megoldást is, hogy a Székelyföld mint egy régió kerüljön abba a lehetőségbe, hogy a fejlesztési alapokra tudjon pályázni.

A déltiroli példa nagyon is komoly lehetőségeket ajánl, csak el kéne már egyszer azon gondolkozni, hogy a kislépések, amit olyan sok éven keresztül hallottunk ebbe az irányba tolják el a megoldás kerekét.

Dél-tiroli probléma - amely etnikai szinezete miatt - nem volt megoldható és mindenki számára elfogadható és csak a NUTS2-es régiószintű megoldást elfogadtattva, a Bolzano és a Trento "autonom provinica" státus megkapva a terület fejlesztését indította el.

Mivel nagyjából úgy a déltiroli,  mint a székelyföldi adottságok, - a hegyvidék, állattenyésztés, turizmus, stb. - mind arra tanitana bennünket, hogy ebbe az irányba hamarabb lehetne a többségiekkel elfogadtattni, hogy a régió számára miért is lenne fontos, hogy levegye az állam válláról ezt a problémát azt még nem is említve, hogy a régiószintű területfelosztás kötelező érvényű a tagországok számára.

A NUTS2-es Székelyföld régióban pedig mindenképpen megoldható lehetne az itt élők úgy munkahelyi mint  megélhetési lehetőségei.

Az etnikai régió, amit legújabban az EU-s vezetés felé inditott el a SZNT vezetője, lényegében még jobban eltolta időben a megoldást azaz az autonómia problematikáját. De továbbra sem lesz a román államnak annyi pénze.hogy a székely megyéket pozitiv diszkrimináció alapján fejlessze...

A helyi gazdasági vezetők hozzá nem értése mellé még a helyi újgazdagoknak a pénzéhsége és mondjuk ki öszintén sokszor a buta hozzáállása is hozzájárult e vidék gazdasági visszafejlődéséhez. Az eltelt 30 év alatt kifejlődött egy olyan hozzáállás, amivel nagyon nehezen lehetne új gazdasági mechanizmust kiépíteni... 

Sem a makro-, és főleg nem a mikrogazdasági adatok nem lehetnek kedvezőek egy befektetőnek sem, mert nagyon keményen kialakult a "mindenki magáért kapar"elv, ami a székely vidéknek a teljes lepusztulását eredményezheti.

A fekete munka és a rabló kapitalizmusból örökölt gazdasági gondolkodás pedig mind a mai napig csak rontja a fejlődési lehetőségeit.

Konkrét példákkal is szolgálhatunk. De megelégszünk azzal, hogy a turista paradicsommá fejlett Parajdról hozunk elrettentő adatokat.

Parajdon a fürdőturizmus és a sóbánya látogatás egy darabig felvirágoztatta a helységet. A Európa hiressé vált töltöttkáposzta majd a sóból készült suvenir-ek mellett a panziókká vált nagy házakban ugyancsak megemelkedett a kereslett, de ezt nem követte kellőképpen a szálláskinálat. illetve a civilizált szórakozási lehetőségek, hogy arról ne szóljunk, hogy ha délelőtt egy ár van az délutáni időszakban kissé megugrik mert akkor már nincs ellenőrzés ... Mint ahogy az sem elhanyagolandó,hogy nem igen kap számlát a turista a szállásadótól a pénzéért... A töltöttkáposzta sem oyan mint a díjnyertes volt és sok esetben  kiszolgálás nem öröm, hanem egyfajta "muszáj, de menjen már el" ... 

Egy többezres lakosságú helységben mostanra több tizezres turistaáradat, valósággal lerohanta Parajdot. Ez pedig - előbb utóbb - a csöd szélére fogja vinni a panziótulajdonosokat még akkor is ha még nagyobb iramba folyik majd a fekete turistafogadás...

Turizmussal foglalkozók zöme nem adófizető, ami azt is eredményezheti, hogy a helység vezetése nem is tudja teljes egészében átfogni a problémát és a tönk széllére megy az egész vidék.

Senki nem látja, azt a többszáz turistatömeget, akik a fürdő előtt hármassorokban állnak, hogy a fürdőbe bejussanak, még akkor is ha már dugig tele van az. Ugyan ki van irva, hogy "teltház" de a jegyeket osztogatják midenkinek... 

Hasonlóan sokan állnak a sorba a buszmegállóban is hogy aztán bejussanak a bányába, de a le-, és a felutazás alatt heringekként összezsúfolva utaznak és beszippantják a motorgázokat egyszermint tönkretéve a sóslevegő által megtisztított tüdőket...

Szóval lenne mire építeeni és fejleszteni, de amikor erre kerülne a sor a helyi vezetés elzárkózik, mondván nincs elég pénzalap...

No, de hagyjuk Őket. még sokat kellene fejlődniük nekik is. H.Z. 

Melyek az erdélyi metropoliszövezetek?

 https://itthon.transindex.ro/?hir=59920&melyek_az_erdelyi_metropoliszovezetek?

2020. május 15. 

Péntektől a metropoliszövezeteken belül nincs szükség saját felelősségre kitöltött nyilatkozatra, így megnéztük, hogy pontosan melyek ezek az övezetek. Egy nagyváros körül legfeljebb 30 kilométeres körzetben kialakított település társulást neveznek metropoliszövezetnek. A térségek alapítását a 2001/351-es számú törvény szabályozza. Sajnos, nem találtunk egy hivatalos listát arról, hogy pontosan melyek azok a nagyvárosok, ami körül jelenleg metropolisz övezet van, és pontosan milyen települések tartoznak hozzá. Eszerint összesen 26 romániai város körül van ilyen terület, ebből 11 erdélyi város, de például itt még Szatmárnémeti is szerepel, ahol viszont már nem létezik a metropoliszövezet. 

Kereskényi Gábor polgármester tájékoztatása szerint egy 2019-es törvénymódosítás nyomán szűnt meg a Szatmárnémeti körüli övezet, ugyanis ez rendelkezett arról, hogy a 30 kilométernél távolabb fekvő települések már nem tartozhatnak ide. Az erdélyi metropolisz övezetek a következők: 

Marosvásárhelyi Metropoliszövezet: eszerint Marosvásárhely és Nyárádtő (Ungheni) vársok, Ákosfalva, Mezőcsávás, Nyárádkarácson, Maroskeresztúr, Nagyernye, Lukafalva (Gheorghe Doja), Jedd (Livezeni), Mezőpanit, Marosszentkirály, Marosszentgyörgy és Kerelőszentpál községek alkotják. 

Kolozsvári Metropoliszövezet: a megyei tanács közlése szerint Kolozsvár mellett Ajton (Aiton), Apahida, Kisbács (Baciu), Bonchida (Bonțida), Kolozsborsa (Borșa), Magyarkályán (Căianu), Kajántó (Chinteni), Csürülye (Ciurila) Kolozs (Cojocna), Tordaszentlászló (Săvădisla), Felek (Feleacu), Szászfenes (Florești), Gorbó (Gârbău), Gyalu (Gilău), Nemeszsuk (Jucu), Magyarpeterd (Petreștii de Jos), Tordatúr (Tureni) és Borsaújfalu (Vultureni) községek tartoznak az övezethez, melyen belül nem kell nyilatkozatot írni. 

Nagyváradi Metropoliszövezet: a hivatalos honlap mai tájékoztatása szerint Nagyvárad mellett Bihar (Biharia), Bors, Hegyközcsatár (Cetariu), Körösgyéres (Girișu de Criș), Köröskisjenő (Ineu), Nagyürögd (Nojorid), Fugyivásárhely (Oșorhei), Hegyközpályi (Paleu), Váradszentmárton (Sînmartin), Biharszentandrás (Sîntandrei) és Vizesgyán (Toboliu) községek tartoznak ide. 

Temesvári Metropoliszövezet: a prefektusi hivatal friss tájékoztatása szerint Temesvár mellett Bükkfalva (Bucovăț), Újszentes (Dumbrăvița), Győröd (Ghiroda), Temesgyarmat (Giarmata), Gyüreg (Giroc), Újmosnica (Moșnița Nouă), Temesremete (Remetea Mare), Szakálháza (Săcălaz), Bégaszentmihály (Sânmihaiu Român), Szentandrás (Comuna Sânandrei), Temesság (Șag) községekből nem szükséges nyilatkozatot írni. 

Brassói Mertropoliszövezet: A honlapjuk szerint Brassó mellett Négyfalu, Feketehalom (Codlea), Barcarozsnyó, Vidombák (Ghimbav), Predeal, Zernyest városok, Barcaszentpéter (Sânpetru), Szászhermány (Hărman), Prázsmár, Tatrang (Tărlungeni), Botfalu (Bod), Höltövény (Hălchiu), Keresztényfalva (Cristian), Krizba (Crizbav), Földvár (Feldioara), Szászvolkány (Vulcan) és Bodola (Budila) községek tartoznak hozzá. 

Nagybányai Metropoliszövezet: a hivatalos honlap szerint Nagybánya, Szinérváralja (Seini), Felsőbánya (Baia Sprie), Kapnikbánya (Cavnic), Nagysomkút (Șomcuta Mare), Miszmogyorós (Tăuții-Măgherăuș) városok, illetve Csernefalva (Cernești), Nagysikárló (Cicârlău), Kápolnokmonostor (Copalnic-Mănăștur), Szakállasdombó (Dumbrăvița), Nagynyíres (Mireșu Mare), Lénárdfalva (Recea), Kővárhosszúfalu (Satulung), Szakállasfalva (Săcălășeni), Kővárgara (Valea Chioarului), Tőkésbánya (Groși), Kovás (Coaș), Kővárremete (Remetea Chioarului), Koltó (Coltău) községek tartoznak az övezethez. 

Zilahi Metropoliszövezet: eszerint Zilah, Szilágycseh, Zsibó, Szilágysomlyó városok, és Felsőegregy (Agrij), Kraszna (Crasna), Karika (Creaca), Cigányi (Crișeni), Debren (Dobrin), Hídalmás (Hida), Magyarkecel (Comuna Meseșenii de Jos), Nyirsid (Mirșid), Szilágyperecsen (Pericei), Szilágyszeg (Sălățig), Sarmaság (Sărmășag) és Varsolc (Vârșolț) községek tartoznak az övezethez, de erről nem kaptunk friss megerősített információt. 

Az felsoroltakon kívül még Déva, Gyulafehérvár és Nagyszeben körül említenek a források metropoliszi övezetet, de megbízható, friss adatot nem találtunk arról, hogy pontosan mely településeket is érintené a mostani intézkedés. (hírszerk.) 

Fotó: Bogdan Lapadus/unsplash.com 

Újévi jókivánság!

A szerkesztőségünk nevében kivánunk olvasóinknak Bort, Búzát, Békességet és Boldog Új Évet 2020-ban is!

A területi autonómia elönyei (A Dél-tiroli modell)

https://erdelyipolgar.blogspot.com/2019/02/a-teruleti-autonomia-elonyei-del-tiroli.html

Egyik olvasónk hívta fel a figyelmünket az alábbi cikkre, azzal a megjegyzéssel, hogy "hiába tettük közzé a NUTS-2-es autonóm Székelyföld megoldást, mert sem a helyi vezetők, sem pedig az EU-parlamenti képviselőink nem vesznek annyi fáradságot, hogy ne még beszéljenek mellé, hanem álljanak a régiószintű autonómiás megoldás mellé, még ha az csak "statisztikai területre" alkalmazza az EU." Köszönjük olvasónknak a cikkre vonatkozó figyelmeztetést.

Meglepődve olvastuk az alábbi cikket, hiszen elég kellemetlen, hogy azok, akik az autonómiáról beszélnek elég tájékozatlanok, vagy nem tudják, hogy léteznek gyorsabb és aránylag járhatóbb megoldások is amelyek hasznosak a vidékfejlesztési alapok a megpályázására is. 

Az EU- képviselőink között olyan is volt, aki az alelnöki tisztséget is betöltötte és volt arra lehetősége, hogy a székelyek részére legalább informálisan megmutassák, - ha nem is a követendő utat -, de legalább a lehetőségeket.

Elég gyakran hallunk  hivatkozásokat a dél-tiroli példáról, de a hogyanról már nem tudnak vagy, ami esetleg rosszabb nem akarnak tudni. 

Már több alkalommal is megjelentettük a régiószintű NUTS2-es megoldást, úgy ahogy a déltiroliak  csinálták. 

Tudva levő, hogy a NUTS2-es régió kialakítását az alkotó megyék lakosságszámától teszik függővé. 

A lakossági összetétel miatt inkább csak a Hargita és Kovászna megyeszintű egyesítése valószínűbb a NUTS2-es autonóm Székelyföld keretében. De a két megye régiószintű egyesítése nem adja ki a NUTS2-es által előírt 800.000 lakossági számot. Ezért is fontos a két déltiroli NUTS2-es autonóm terület - a Bolzano és Trentino - példáját lehessen alkalmazni az Autonóm Székelyföld esetében is. 

Köztudott, hogy a két déltiroli NUTS2-es autonóm statisztikai terület egyikében sincs ki a minimális feltétel azaz a 800.000 lakosságiszám. Igy a megalakítandó NUTS2-es Autonóm Székelyföld esetében is alkalmazni kellene mint, az EU-szinten alkalmazandó  "jó pratika".

Igaz, a NUTS2-es régiós megoldás lényegében csak statisztikai területről szól, de ha a déltiroliakat kielégítette - fejlesztette szerintünk jó lehet a székelység számára is, hiszen akkor e régió maga is tudna az EU-s fejlesztési alapokra pályázni. De további előnyökkel járna az is, hogy ha kialakul a NUTS2-es Autonóm Székelyföld, már nem kellene sem alkotmányt sem pedig a törvényeket módosítani!

Az is köztudott, hogy a NUTS mint norma kötelező a tagállamok számára és úgy voltak kialakítva, hogy mindig alkalmazhatóak legyenek, hiszen akármikor ki lehet alakítani a ROZZ ideiglenes NUTS2-es statisztikai területetket! Ha a két megyevezetőség aláírásgyűjtéssel igazolja a lakossági akaratot, akkor sem a hazai sem pedig a brüsszeli vezetések nem akadékoskodhatnak az ellen, hogy a NUTS2-es statisztikai területet ki lehessen alakítani.

Kérjük a két EU-s képviselőnket, hogy szivleljék meg e modellt, és hassanak oda, hogy gyorsan lehessen alkalmazni. Horváth Z.           

https://www.erdely.ma/a-teruleti-autonomia-elonyei-a-del-tiroli-modell/

dec 8, 2018

A területi autonómia nemzetiségi békét hozott és gazdasági fellendülést biztosított Dél-Tirolnak, ezért számunkra mintarégió – mondotta Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a megyeházán tartott tegnapi szakmai tanácskozáson, amelynek fő meghívottja Herbert Dorfmann, a dél-tiroli németek európai parlamenti (EP) képviselője volt.

A megyeházán tanácskoztak. Fotó: Kocsis B. János

„Ezt szeretnénk mi is itt, Székelyföldön: hogy jobban éljünk és legyen etnikai béke. Sok a hasonlóság is köztünk, tudunk tanulni ebből a példából” – hangoztatta Tamás Sándor, aki arra kérte a vendéget, hogy javasolja Székelyföld és az olaszországi autonóm tartomány testvérkapcsolatának kialakítását a hamarosan újonnan megalakuló tartományi kormánynak. Herbert Dorfmann, aki kollégái, Sógor Csaba és Winkler Gyula EP-képviselők meghívására érkezett Erdélybe, felvállalta ennek az ügynek a képviseletét.

A felek egymás között meg tudnak állapodni, a jó megállapodások pedig barátsághoz vezetnek – mondta Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. Az a régió és állam lesz sikeres, amely minden polgárára úgy tekint, mint aki hozzáadott értéket képvisel. A decentralizáció, az autonómia fejlődést hoz, hiszen Dél-Tirol Olaszország legszegényebb régiójából lett a leggazdagabb tartomány – sorolta a dél-tiroli autonómia tanulságait a polgármester, aki szerint azt érdemes eltanulni a dél-tiroliaktól, hogy nem siránkozni, hanem szövetkezni kell.

Sok a közös vonás Dél-Tirol és Székelyföld között – értett egyet a háromszéki önkormányzati vezetőkkel Herbert Dorfmann, aki az olaszországi német közösséget képviseli az Európai Parlamentben. Néhány mondatban ismertette az általa képviselt régiót, etnikai összetételét, gazdasági helyzetét. Elmondta, hogy a második világháborút követően Dél-Tirol a legszegényebb ré­giója volt Olaszországnak, ma a második legnagyobb nettó befizető a tartományok sorában. A turizmus a legfontosabb ágazat, de a régió fenntartásában a mezőgazdaság is lényeges szerepet tölt be.

Mint elmondta, Dél-Tirolban nagyon korán felismerték, hogy a vidékfejlesztésre kiemelten oda kell figyelni, ugyanakkor mindig szövetkeztek, együtt dolgoztak. Akkor maradnak helyben az emberek, ha megfelelő az életszínvonal és az infra­struktúra, a kis gazdaságok – mint amilyenek a dél-tiroli farmok – csak akkor maradnak fenn, ha együttműködnek – mutatott rá a mezőgazdasági végzettségű EP-képviselő, aki konkrét példákat is sorolt.

Nyilván tisztában van azzal, hogy itt a társulás érzékeny kérdés a kommunizmus miatt, viszont ez az egyetlen lehetőség, hogy a kisebb gazdaságok megmaradjanak. Ugyanakkor arra is rávilágított, hogy a mezőgazdaság, a gazdálkodás hatékonysága nem egyszerűen pénzügyi kérdés, hanem olyan vidéket kell kialakítani, ahol jó élni, megfelelőek a körülmények.

„Herbert Dorfmann nagyon jó partnerünk, aki ismeri közösségünk gondjait, évek óta dolgozunk együtt akár kisebbségvédelmi, akár mezőgazdasági kérdésekben. Azért hívtuk meg őt Székelyföldre, hogy ezáltal is felmutassuk a dél-tiroli jó példákat, ahol a nemzeti kisebbségek magas szintű autonómiát élveznek, erős gazdaságuk és fejlett vidéki közösségeik vannak” – mondta Sógor Csaba. Kitért arra is, hogy Herbert Dorfmann egyike azoknak a kollégáknak, akikkel együttműködnek Európában, többek között olyan célokért, hogy az EU kezelje kiemelten a vidéki és hegyvidéki régiókat, a családi jellegű kisgazdaságok fejlesztését. Az erdélyi képviselő elmondta: „ma már pontosan tudjuk, és ez látszik a dél-tiroli példából is, hogy magyar identitásunkat akkor őrizhetjük meg, ha képesek vagyunk helyben megteremteni az itthon maradáshoz és a gyarapodáshoz szükséges feltételeket, hiszen a gazdasági kérdések szorosan összekapcsolódnak a kisebbségvédelmi kérdésekkel”.

Sógor Csaba kiemelte: ezért volt fontos, hogy az elmúlt hónapokban az Európai Parlamentben számos módosító javaslattal járultak hozzá a legfontosabb európai pénzalapok – a Kohéziós Alap és az Európai Regio­nális Fejlesztési Alap – 2021 utáni időszakra vonatkozó prioritásainak kijelöléséhez. „Sikerült számos módosító javaslatot elfogadtatnunk, amelyek éppen arra irányulnak, hogy az uniós támogatások a vidéki térségek felzárkóztatását is kezeljék prioritásként” – hangsúlyozta.

A szülőföld fejlesztésében az uniós források kiemelt szerepet játszanak – mutatott rá Winkler Gyula, hozzátéve: a hatékony fejlesztéshez a pénzügyi források felhasználásáról helyben kellene dönteni. Sajnos, Románia 2007–2013 között épp a központosított ágazati programok, a Közlekedési és a Környezetvédelmi Operatív Program rossz teljesítménye miatt veszített el kétmilliárd eurót a rendelkezésre álló keretből. Ezt az összeget át lehetett volna csoportosítani, hiszen az Európai Bizottság lehetőséget ad rá.

Az átcsoportosítás eredményeként, a Regionális Operatív Program révén például minden megye kaphatott volna további ötvenmillió eurót, amelyet a helyi infrastruktúra fejlesztésére fordíthatott volna. Azt látjuk, hogy ismét ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint hét évvel ezelőtt. Jelenleg a nagy infrastruktúra-fejlesztési operatív program keretének alig 53 százalékára kötöttek szerződést, tehát valós a veszély, hogy ismét veszítünk a rendelkezésre álló összegből, hiszen már a 2014–2020-as költségvetési időszak ötödik évében vagyunk.

Az RMDSZ javasolja, hogy csoportosítsanak át kétmilliárd eurót a leghatékonyabb ágazati program, a Regionális Operatív Program javára. Winkler Gyula hangsúlyozta, ez az intézkedés a helyi közösségek javát szolgálná az egész országban, magyarokét és románokét egyaránt – áll a megyeháza közleményében. (sz.)

Jókivánságunk

Bort, búzát, békeséget!

Minden kedves olvasónknak Boldog Új Esztendőt, kivánunk 2019-ben

Önrendelkezés — önkormányzatiság

http://www.frissujsag.ro/onrendelkezes-onkormanyzatisag-i/

2017-10-30 

A Szatmári Friss Újság szerkesztőségében meghívott előadó, polgármesterek és önkormányzati képviselő beszélgetett az önrendelkezés és az önkormányzatiság lehetőségeiről, problémáiról, valamint a nehézségek okairól, az okok forrásairól.

A beszélgetésen részt vett: dr. Frigy Szabolcs egyetemi tanár, Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere, Ilyés Gyula, Vetés, valamint Márton Zsuzsanna, Egri község polgármestere és Véron András megyei tanácsos (Tasnád város volt alpolgármestere és polgármestere). A beszélgetést moderálta: Elek György.

A demokratikus politikai rendszer egyik fontos vívmánya az önrendelkezés és önigazgatás elve: az, hogy a különböző közösségek minél inkább maguk dönthessenek az őket érintő ügyekben. Az önkormányzás jogát az adott közösség lakói azáltal gyakorolhatják, hogy megválaszthatják saját vezetőiket, azokat, akik a legjobban képviselik az érdekeiket. Mindez azt jelenti, hogy például egy falu vagy város lakóinak, más néven helyi társadalmának joga van arra, hogy önálló irányítási rendszert válasszon, amely a központi államhatalomtól független döntéseket hoz a közösséget érintő ügyekben. A helyi társadalom érdekeit kifejező, független politikai szervezetet nevezzük összefoglaló néven önkormányzatnak. Az önkormányzat ugyanakkor az államhatalom helyi szervezeteként is működik, hiszen a közügyek túlnyomó többségét nem az államhatalom legfelső szintjén (a parlamentben vagy a minisztériumokban) kell megoldani, hanem ott, ahol azok történtek. Az önkormányzatok működését sajátos kettősség jellemzi: saját ügyeikben a helyi társadalom önállóságának képviselői, ugyanakkor sok esetben a központi hatalom helyi végrehajtói is.

Frigy Szabolcs röviden ismertette az önkormányzatiság történetét. Elmondta, hogy jövő héten lesz Kolozsváron egy nemzetközi közigazgatási konferencia, ahol előadások fognak elhangzani a témával kapcsolatosan. Az érdekes az, hogy vannak, akik a tudományt művelik, de sohasem voltak benne a közigazgatásban és az önkormányzatban, mégis könyveket írnak az önkormányzatiságról. A tudománynak egy hiányossága számtalan területen, hogy nem azok tanítják, akik gyakorolják is. Vannak szerzők, akik végig egyetemi pályán mozognak, de zseniálisan leírják, hogyan kellene működtetni az önkormányzatokat. Elindult egy irány, hogy a valóság és a tudomány ollója egészen szét kezdett nyílni egy adott ponton, s ezt megpróbálták összébb húzni. Frigy Szabolcs elmondta, hogy amikor felkérést kapott arra, hogy a beszélgetésen szóljon az önkormányzatok történetéről, utánanézve a dolgoknak megállapította, hogy az önkormányzatok szerepe az állammal és a hatalmi struktúrákkal szembeni védőfaktor kell legyen. Az átlagember az önkormányzaton keresztül találkozik a hatalommal. Ez egy nagy kihívás az önkormányzatnak, mert sokszor kell alkalmaznia háttérutasításokat, de az önkormányzati képviselő az, aki találkozik a lakossággal, és neki kell magyarázkodni.

Az, hogy az önkormányzatiság hogyan alakult ki, minden országnak a saját tapasztalata. Érdekes például, hogy Hollandiában nincsenek középszintű önkormányzati egységek, ott van az ország, megye nincsen, csak a lokális szintű egységek. Nagyon sok országban a megyehatárokat is valamilyen történelmi tapasztalat határozza meg. Romániában nagyon nehezen tudunk erre visszatérni, hogy a közigazgatási egységeket valamilyen történelmi tapasztalat alapján határozzuk meg. A középkorban, amikor nem volt erős a nemzetállam, akkor a városoknak hihetetlenül nagy előnyeik voltak. Saját jogrendszerük volt ezeknek a városoknak, amelyeket városállamoknak neveztek. A XIX–XX. században, ahogy megerősödtek a nemzetállamok, az önkormányzatok is megtalálták ebben a nagyon bonyolult struktúrában a helyüket. Frigy Szabolcs a bürokrácia kapcsán olvasta: mint ahogy futószalagon megy az autógyártás, úgy történt az önkormányzatoknál az az újítás, hogy megosztani a hatalmat, bürokratizálni, irodákat létrehozni, ahol a közigazgatási alkalmazottak valamilyen hatalmi ágnak valamilyen részét intézik. A demokráciában el sem lehet képzelni, hogy a hatalmi ágak ne legyenek megosztva, ne legyenek szétaprózva valamilyen irodákba. Azt, hogy az önkormányzatoknak hol van a határuk, tárgyalni fogják a jövő héten sorra kerülő kolozsvári tanácskozáson is. Ha megnézzük Európát, nagyon sokan akarnak leválni, külön költségvetéssel rendelkezni, területi és kulturális autonómiát akarnak stb. Feltehetjük a kérdést: meddig lehet szétaprózni Európát vagy akár egy országot? Az meddig működőképes? Ami szintén kérdésként vetődik ma fel a szakirodalomban, az az, hogy az önkormányzatokat „megeszi” a politika. Nagyon túlpolitizálják az önkormányzatokat is. Régen értékes, fontos emberek kerültek be az önkormányzatokba, ma már politikai szempontok szerint kerülnek be gyakran olyan személyek, akik nem a legmegfelelőbbek a feladatok ellátására. Ami érdekes: ma már sok helyen van olyan, hogy területpolitika, de érdemes elgondolkozni azon, hogy lokális szinten van-e területpolitikánk. Ma már van egy víziónk, hogy a területpolitikánkba mit szeretnénk bevinni, ehhez lehet kidolgozni lobbitevékenységeket, ami a fiatalok számára érdekes lehet, mert az is mindig téma, hogy az állam és az önkormányzat hogyan kapcsolódik a fiatal nemzedékhez, mert a fiatalok egyre inkább apolitikusok. Régen a képviseleti demokrácia azt jelentette, hogy megválasztottak valakit, aki képviselte az érdekeiket. Ebben a mai fiatalok nem hisznek. Sokkal közelebb áll hozzájuk a részvételi demokrácia. Ez kezd inkább érdekessé válni. Eljuttatni az állampolgárhoz azt az üzenetet, hogy ő is része az államnak, a közigazgatásnak, az önkormányzatnak. Érdekes, hogy az önkormányzatiság sem egy kész dolog, hanem egy történeti termés, és változik, hol van a határ a centralizáció és a decentralizáció között, s a kettő között hol helyezkedik el az önkormányzat. Mindenhol előkerül, hogy az önkormányzatoknak nagyon fontos a szubszidiaritás elve, ezt az Európai Unió is kéri, hogy az állampolgárnak ne kelljen az ügyeit rendezni mindig feljebb és feljebb, de azt sem lehet, hogy minden kis faluban kormányhivatal működjön. Az önkormányzatban az az érdekes, hogy a mozaikdemokrácia, amikor szóként megjelenik, akkor nem a többségnek van igaza. Régen az volt az igaz, amit a többség mondott. Ma már a kisebbségnek is lehet igaza. Erdélyben nagyon fontos, hogy olyan politikát kell gyakorolni, ami mozaikdemokráciára épül, ahol minden kisebbségi csoportnak az akarata érvényesülhet, vagy meg kell adni a lehetőséget, hogy a kisebbségi csoportoknak is érvényesüljön az akaratuk. Ez így kellene működjön a közigazgatásban is. Minden kis csoportnak meg kellene jelenjen az érdeke, a kulturális identitása az önkormányzatban. A mozaikdemokrácia nagyon sok többletet ad. Nem erőből, nem a többség akarata által születnek a döntések. Ami érdekes még a közigazgatásban, akár önkormányzati szinten is, hogy egyre többet lehet hallani okos városról, okos közigazgatásról. Ez egy olyan eszköz, ami segít abban, hogy bevigyék a fiatalokat a közigazgatásba.

Kereskényi Gábor a tudományos megközelítés után reflektált arra, hogy mi az, ami az elmúlt huszonhét évben történt. Gyakorlatilag azt láthatjuk, hogy valamikor az 1990-es évek közepére, de inkább a 2000-es évek elejére létrejött egy olyan intézményrendszer és olyan jogi keretek, amik elviekben biztosítják a modern önkormányzatiság létjogosultságát. Ma is a 215/2001-es törvény van érvényben kisebb módosításokkal. Ez egy abszolút haladó jogi norma volt, viszont az is megfigyelhető ebben az időszakban, hogy az állam, a mindenkori kormány párhuzamosan azon dolgozik, hogy kiépítse a maga centralizációs mechanizmusait, ezeknek jogi kereteket adjon. Ezek számtalan esetben teljesen egyértelműen akadályozzák az alapvető önkormányzati alapelveket akár az alkotmányban, akár a helyhatósági törvényben. Kereskényi egy konkrét példát említett: bármennyire is megvan a politikai akarata az önkormányzatnak, és szeretne elnevezni egy utcát például II. Rákóczi Ferencről, ha nincs meg a névadó bizottságnak a jóváhagyása, melynek tagjait a prefektúra nevezi ki, a döntés meghozatalára nincs lehetőség. Ez csak egy példa arra, hogyan lehet akadályozni azoknak az alapelveknek a gyakorlati működését, amiket az önkormányzati törvény biztosít. Korábban elhangzott a szubszidiaritás elve, ami nagyon fontos, ezért rengeteget beszélünk róla, divatossá vált, mert nagyon jól hangzik, hogy a problémákat az állampolgárokhoz legközelebbi szinten kell megoldani, viszont ezek kevés példától eltekintve csak a helyi önkormányzatok szintjén működnek, a decentralizált intézmények szintjén már nem működnek úgy, ahogy kellene, ilyen például a pénzügyi hivatal. Az, hogy a közepes vállalkozások az adóügyeiket Kolozsváron kell hogy intézzék, nyilván nem azt mutatja, hogy az államnak vagy a kormánynak az az érdeke, hogy decentralizáljon, és működésbe léptesse a szubszidiaritás elvét. Rengeteg olyan dologgal találkozunk, amelyek akadályozzák az érvényben levő jogi keretek működését. Papíron Romániában léteznek az önkormányzatiságnak az intézményei, az intézményrendszer is megvan, valamint megvan a törvényi keret, de ennek a napi működésében rengeteg zavar van. Ezek a zavarok nem valahonnan a sötétből jönnek, hanem ezeknek is megvannak a saját párhuzamos intézményeik azzal a céllal, hogy az önkormányzatok ne tehessék azt, amit akarnak. A prefektusi hivatal például egy értelmetlen intézmény olyan körülmények között, amikor a döntése nem ér semmit. Ha megtámad egy tanácsi határozatot, és később egy másik intézmény bebizonyítja, hogy a határozat törvényes, a prefektusi hivatalt nem lehet felelősségre vonni. A felelősségek kilencvenkilenc százalékban a helyi önkormányzatokon van. Azzal is sokszor szembesülünk mindannyian, hogy az emberek megszokták még a kommunizmusból, hogy bármilyen probléma van egy községben, egy városban, azért a polgármester a felelős, ha pedig el akarnak valamit intézni, addig járnak a polgármesterhez, míg ő személyesen el nem intézi. Az idősebbek számára ezt nehéz lebontani, a fiatalabb generáció már másképp gondolkodik. A másik probléma az, hogy ha valaki önkormányzati szerepet vállal, legyen érdekelt abban, hogy hallassa a hangját. Meg kell tanuljanak modern eszközökkel és módszerekkel közelebb kerülni az emberekhez. Az lenne a jó, ha együttműködnének az önkormányzatok, a dekoncentrált intézmények és a minisztériumok. Sajnos ez nem így van. Minden minisztériumnak és országos intézménynek vannak helyi irodái, mégis minden engedélyezésért Bukarestbe kell menni. Ezért érthetetlen, hogy miért fizetnek itt annyi embert és működtetnek annyi irodát, ha azok semmiről nem döntenek, semmiben nem tudnak segíteni.

Márton Zsuzsanna elmondta, hogy a községekben nem politikai pártokra szavaznak az emberek, hanem személyekre, függetlenül attól, hogy azok milyen színekben indulnak. Ő maga a privát szférából került a polgármesteri székbe, nincsenek közigazgatási tapasztalatai. Véleménye szerint egy önkormányzatot úgy lehet jól vezetni, mint egy céget. Nem az emberek vannak értem, hanem én vagyok a polgárokért. Az alkalmazottaknak, akik a polgármesteri hivatalban dolgoznak, az a feladatuk, hogy segítsék a lakosságot. A községekben is az a tendencia, hogy mindenért a polgármester a felelős, ha valami nem működik, akkor a polgármester a hibás. Egri községben sikerült olyan fiatal kollégákat alkalmazni, akik dinamikusak, és megéri nekik, hogy ott, ahol kell, hallassák a hangjukat, vállaljanak felelősséget a községért, mert azért vannak ott. Minden alkalmazott felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Egy fiatal, legyen az bármennyire felkészült, nem lehet egyik napról a másikra otthon a szakmájában. Így van ez az önkormányzatban is. Márton Zsuzsanna elküldte a fiatalokat a más községekben tevékenykedő, már nagy tapasztalattal rendelkező kollégákhoz, hogy tanuljanak

Véron András visszament egy kicsit az időben. Tanácsos volt még az önkormányzatiság kialakulásának elején, amikor még Bukarestből csepegtetve adtak pénzt a helyi tanácsoknak. Akkor minden nagy cég a megyének adózott, később a nagy cégeket Bukarestben jegyezték be, hogy ott adózzanak. Korábban sokat engedett meg az önkormányzatoknak a bukaresti centralizált hatalom, bár akkor is ragaszkodtak a székükhöz és ahhoz, hogy ők mondják meg, ki, mit és hogyan csináljon. Ezért van az, hogy minden eszközt felhasználnak, hogy amit csak tudnak, elvegyenek a megyéktől. Az önkormányzatiság szép dolog lenne, de a kormány a prefektúra segítségével igyekszik akadályokat gördíteni annak működésébe. A baj az, hogy az önkormányzatok nem mernek szembemenni a prefektúrával.

Mi az oka annak, hogy egy választott vezető döntését felülírhatja egy kinevezett személy, a prefektus? — tette fel a kérdést Elek György.

Nagyon sok ok van — válaszolt Véron —, amiért kerüli a konfliktust a polgármester. Sajnos még olyan rendszerben vagyunk, ahol ennek a hátulütője bumeráng jellegű. Elég gyakran a bumeráng nem ott csapódik le, ahol kellene. Tehát nagyon sok hiányosság van még az önkormányzatiságban. A törvény sokszor nagyon jó, de az alkalmazását bonyolítja az alkalmazási mutató. Van egy visszarendezési folyamat, sok a megkötés. Milyen önrendelkezés az, amikor Bukarestbe kell eljárni minden jóváhagyásért, miközben Szatmárnémetiben minden intézménynek van kirendeltsége? Ha a polgármester időben akar elvégezni dolgokat, akkor ha nincs olyan embere, akire rábízhat komoly feladatokat, ő kell elmenjen Bukarestbe külön költségen, külön időt szánva arra. Az itt működő intézmény alkalmazottai pedig lógatják a lábukat és felveszik a jó fizetést. Ez a hiányosság meglátszik a községeknél is. Ha kell egy építkezési engedély, egy szociális ankét vagy bármilyen igazolás, el kell menni Szatmárnémetibe, mert helyben vagy nincs olyan szakember, vagy azt a tisztséget olyan személy tölti be, akinek nincs joga aláírni azt a dokumentumot. Ezek olyan problémák, amelyek jelen pillanatban még nincsenek úgy megoldva vagy úgy lebontva olyan rendezési körökre, hogy az működőképes legyen. Nem úgy van, hogy elmegy egy ember Bukarestbe, és megkap három engedélyt, hanem miután eggyel visszajön, értesítik, hogy kell egy másik, majd egy harmadik. Ugyanilyen problémák vannak a megyei tanácsnál is. Többször kell összehívni rendkívüli ülésre a tanácsot, mert jóvá kell hagyni olyan dolgot, ami egy folyamat része, egyszer már jóvá volt hagyva egészében, így értelmetlen külön pontokként is jóváhagyni, de ezt követelik. Volt olyan hónap, hogy két-három rendkívüli ülés volt, hogy egy pályázat tudjon haladni. Véron szerint az önkormányzatok nem úgy működnek, ahogy működniük kellene, elméletben nagyon szépen hangzik az önrendelkezés, de a gyakorlatban még van javítanivaló.

Ilyés Gyula az elhangzottakhoz hozzáfűzte, hogy jó felvetés volt Frigy Szabolcs részéről a mozaikszerű önkormányzat fogalma. Az önkormányzatok jelenlegi formájában történő működtetésének történelmi okai vannak, és meghatározzák a mostani decentralizációs vagy centralizációs kérdéseket. Ilyés számára nagy élményt nyújtott, amikor az 1990-es években az Amerikai Egyesült Államokban szerzett tapasztalatot az ottani önkormányzati munkáról. Ott-tartózkodása idején be lehetett tekinteni a teljes társadalmi berendezkedésbe is. Az ott eltöltött időszakban szerzett tapasztalatok egész más megvilágításban mutatták meg az önkormányzatiságot. Amerikában még nem értették, de később sokat beszélgettek róla, és elgondolkodtak azon, ami ott történt. Egy Szatmárnémeti nagyságú városban elmentek különböző bizottsági ülésekre, és megtapasztalták, hogyan működnek ott a dolgok. Ott megvannak a lehetőségeik különböző civil szervezeteknek is, hogy elmenjenek a szakbizottsági ülésekre. Itt tárgyaltak meg olyan dolgokat, mint például az építkezési engedélyek kiadása. Ez át kell menjen egy hosszú szűrőn és vitákon. Figyelembe vettek minden szempontot, hogy az az épület ne sértse senkinek az érdekeit. Minden szempontot szakszerűen tárgyaltak, nem pedig politikai érdekek szempontjából. Ott voltak olyan alapelvek, amelyek Ilyésben mindmáig megmaradtak. Nem mindig az a jó döntés, amit egy városvezető vagy egy szakember kidolgoz, vagy amit megterveztet a legjobb szakemberekkel, hanem az, amikor elmondják a véleményüket, és azokat összeegyeztetik az érintettek. A legjobb megoldás mindig az, ami a közösség által elfogadott. Ehhez szükséges, hogy különböző kis csoportok érdekei érvényesüljenek. Végül a határozattervezetet meg kell szavazza a tanács, de amíg arra sor kerül, addig különböző mozaikcsoportok véleménye is meghallgatásra kerül. Nálunk ez úgy működik, hogy megkérdezik, ki van mellette, és a többség dönt, a többi mondhat, amit akar. Amerikában a társadalom úgy alakította ki a saját önkormányzati rendszerét, hogy maximálisan odafigyeljen és nyitott legyen a különböző véleményekre. Szem előtt tartja a közösség fejlesztését, de megtartja azt az intézményes mechanizmust, ami biztosítja a döntéshozatalt.

Szatmárnémetiben az első szakaszban megteremtődtek a demokratikus struktúrák, de teljesen más volt minden, mint ma, a költségvetés is teljesen másképp alakult. Ami lényeges: sem a polgármesternek, sem a tanácsosoknak nem volt gyakorlatuk. Az első tanácsülésen ott voltak az RMDSZ-esek és a PUNR-sek, s az utóbbiak felháborodtak, amiért többen magyarul beszéltek. Az akkori tanácsosok közül sokan évekig ott voltak a kommunista vezetésben, és nem tudták elfogadni, hogy abban az épületben lehet magyarul beszélni. Nem is a magyar szóval volt a bajuk, hanem azzal, hogy az abban az épületben hangzott el. Lassan összerázódtak a dolgok, de abban a helyzetben voltak nehézségek. Közben módosult a törvény, és kezdtek nyitni: voltak közviták, transzparencia stb., de még mindig nem elég nyitottak a jogi és a mentális keretek biztosítására. Sajnos még mindig ott tartunk, hogy ha egy párt kulcspozícióba kerül, akkor startból ő a legokosabb, és mindenben tud dönteni. Nincs igénye a másokkal való konzultálásra. A másik, ami kötődik ehhez, az a centralizáció és decentralizáció kérdése. Ilyés ezt is amerikai példával magyarázza. Az amerikai közösségek úgy alakultak ki, hogy ment egy csoport a hajóval valamelyik országból, azok valahol letelepedtek, elkezdtek házat, templomot és iskolát építeni, seriffet választottak, és elkezdték biztosítani a létüket intézményes szinten is. Ezekből a közösségekből kezdtek kialakulni a szövetségek, és megalakult az állam. Az alapelv a közösségekben megmaradt mostanáig, mert most is ahány település van az USA-ban, mindegyik a saját törvénye szerint működik. Vannak kerettörvények, amelyek biztosítanak bizonyos mozgásteret, de azon túl a saját szabályaik szerint tevékenykednek. Hasonló módon működtek valamikor Európában a városállamok. Európa országaiban nincsen hagyománya az önkormányzatiságnak, inkább egy centralizált, diktatórikus gondolkodásmód szerint királyok és államfők irányították az országokat. Jelenleg nálunk az a gond, hogy nem tudjuk mentálisan utolérni azt a struktúrát, ami Amerikában van. Ilyés nem látja azt, hogy olyan típusú önkormányzat alakuljon ki Romániában, mint akár Nyugat-Európában. Nálunk erre rátelepedik az a kulturális, szellemi, történelmi örökség, amit Romániának a több mint százéves mentalitása határoz meg még mindig. Ma is megpróbálják erősíteni a központi bürokráciát. Nem is mindig a miniszterek a hibásak, valamilyen módon a kormányok is, a parlamenti többségek is jót akarnak, megpróbálnak jó törvényeket hozni, nem is a törvényekkel van a baj, hanem azoknak az alkalmazásával. Az alkalmazáskor a minisztériumok, az ügynökségek a másodszintű szabályozásokkal ellehetetlenítik azt, ami jó a törvényben. Marad a bizonytalanság, a lehetetlenség, és ide jönnek még a különböző agitálások, jóváhagyások és mindenféle feltételek. Egy új törvény megjelenésekor már mindenki kíváncsi arra, hogy később milyen alkalmazási mutatók és kormányrendeletek jelennek meg. Mindez abból ered, hogy van egy rettenetesen erős érdekeltséggel székhez kötött, örökölt bürokratikus apparátus, ami egészen más, mint egy nyugat-európai. Ez teszi tönkre még a jószándékú politikai döntéshozatalokat is. Volt egy kormányelképzelés, mely szerint a mezőgazdasági igazgatóságot, a tanügyet és a környezetvédelmi ügynökséget a megyei tanácsok alárendeltségébe helyezték volna, ami nem lett volna rossz ötlet, ha átkerültek volna a források és a döntéshozatali lehetőségek is. Ezt sem tudták megvalósítani, mert a fenti apparátus megakadályozta. Ezt a fajta példát le lehetne bontani minden szakterületre, ha a központ nem állítana le mindenféle megmozdulást az önkormányzatok felé. A miniszterek alá kell írjanak olyan rendeleteket, amiket valaki előkészít a számukra, ezeket helyben is alá lehetne írni, de azt nem meri megtenni senki, mert látjuk, ha aláírják, akár öt-nyolc év múlva is jöhet a DNA, és számon kérheti. Olyan példák is vannak, hogy bizonyos személyek ellen azért indul eljárás, mert valamit kezdeményezett. Megdöbbentő, hogy valakit amiatt ítélnek el, mert kezdeményezett egy határozattervezetet, ami átment egy szűrőn, és a kormány megszavazta. Emiatt a miniszterek nem kezdeményeznek, vagy ha mégis, akkor meghurcolják őket, mert azt valamilyen szándékkal tették. Mindenki azt várja, hogy decentralizáció lesz, de Ilyés szerint nem lesz, mert ha megjelenik egy törvény, ami leírja, hogy annak alkalmazásakor kinek milyen hatásköre van, azt úgyis visszakötik a kormányhoz, és nem engedik meg, hogy helyi döntések szülessenek. Amiatt sem lehet decentralizálni, mert meg tudjuk nevezni azokat a megyei jogú városokat és azokat a községeket, amelyek egy decentralizációs rendszerben önállóak tudnának lenni, és meg tudnák oldani a rájuk eső feladatokat. Minden megye elmondja, hogy mennyit termel és abból mennyit kap vissza. Arról nem beszél senki, hogy mire van szüksége egy megyének, amit közpénzből kell ellátni, az nem csak annyi, amit az önkormányzatok működésére kell rászánni. Sokkal több feladatot kell ellátni, ami központi alapból van finanszírozva. Ezt az összeget nem kapta vissza a megye, de más formában mégis visszajött. Ha meghúzzuk a vonalat, hogy mennyi az az összeg, ami kiment, és mennyi az, ami visszajött, akkor az arány teljesen más. Ha így kezdjük el tárgyalni az autonómia kérdését, akkor nem biztos, hogy a kiadásokat biztosítani lehet abból, amit megtermelünk. Ezért is nagyon nehéz az autonómia kérdése, mert az önkormányzatok nyolcvan százaléka nem képes ellátni a működését. Magyarországon sokkal centralizáltabb helyzetben vannak az önkormányzatok, mint Romániában. Nagyon sok önkormányzati feladatkört járásokba koncentráltak, mert egy csomó kis önkormányzat nem tudta ellátni a feladatköröket. Ha decentralizálni akarunk, meg kell találni azt a szintet, ahol meg kell állni, és ahol centralizáltan tartjuk a szolgáltatásokat, hogy azok működőképesek legyenek. Amikor Ilyés Gyula elkészítette Vetés Község Polgármesteri Hivatalának a személyzeti struktúráját, rájött, hogy egy személynek három-négy-ötször annyi feladatköre van, mint egy városi polgármesteri hivatalban dolgozónak. Nem a mennyiség a lényeg a községi önkormányzati dolgozóknál, hanem a sokféleség. Vetésen tíz ember szakmailag le kell fedjen legalább harminc feladatkört. Minél kisebb egy község, annál több feladatkört kell betölteni egy személynek. Azok, akik a decentralizációt kigondolják, nem foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. Vannak dolgok, amiket lehet decentralizálni, de vannak dolgok, amiket nem, és ehhez jön még a mentalitás.

Bolzano/Bozen NUTS - 2- es autonom régió

http://erdelyipolgar.blogspot.ro/2014/10/bolzano-nuts-2-es-autonom-euroregio.html

Nemrég kérdeztük a szakembert miként látja a régiós felosztást, most újabb részletekkel szolgálhatunk.

Amint olvasható volt a riportban megtudhattuk, hogy léteznek az EU-ban olyan régiók is amelyeknek még a nevükben is megtalálható az "autonóm" elnevezés, amiről persze a mostani vezetők nem akarnak tudomást szerezni. Amint a mellékelt táblázatból is kiderül az olasz területen van ezekből kettő is, akik nemcsak autonóm területeként vannak számon tartva, hanem etnikai elgondolás alapján lettek kialakítva és ekképpen kerültek a NUTS táblázatba.

A két NUTS-2-es autonom terület, Olaszország Észak-keleti NUTS-1-es (ITH) részeként az ITH1-es és a ITH2-es kódszámmal szerepelnek, azzal a megjelelőssel, hogy etnikai alapon váltak el egymástól(német illetve olasz többséggel)

Ezt az EU-s tagállamokra kötelező felosztást megtalálhatjuk a http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CONSLEG:2003R1059:20110207:EN:PDF

dokumentumban.

Az EU Eustat webwlapban érdekes dolgot lehet olvasni: éspedig a fenti eurégiós felosztás 2014 dec 31 -ig van érvényessége! http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/nuts_nomenclature/introduction

Érdekes ahogyan a hazai vezetés - talán a tudatlanságuk vagy az ismerethiányuk miatt is - még 2003 előtt aláirták a NUTS-felosztást és kihagyva a NUTS-1-es lehetőséget, amely a geográfiai koordináták alapján osztotta volna fel az ország területeit és a NUTS-2-es révén kialakitható lett volna az aszimetrikus felosztás ahova a történelmi elnevezéseket is be lehetett osztani! Azt is meg kell emlitenünk, hogy a NUTS-1-es felosztásban olyan elnevezés találtak ki és fogadtaták el az EU-val, hogy 1-4-es "Makró-régió"?

Na és a NUTS-3-as felosztásba a megyék is besorolhatóak lettek volna, Ehelyett azonban furcsa mód a NUTS-2-es kategóriába tették a földrajzi felosztást Észak- vagy Dél Kelet , Dél- vagy Északnyugat, Központ, stb, amint a mellékelt táblázatból is kiderül:

Figyelemre méltó az utolsó ROZZ Extraregió elnevezés,mert ide is lehetne a Székelyföldet besorolni! Azaz valószínű, hogy nem akarván az autonómiát megadni egy elterelő adatbázist képzeltek el.

Viszont van még egy furcsaság a megadott és elfogadott NUTS-3-ban, - megyei szintekről van szó - mert ott a 2003-as hazai vezetők bevittek egy ROZZZ Extra-Regio szintet is! Ha jól átgondoljuk végül is ide is sorolható lenne a Székelyföldi Régió mert ez kötelező szint!!!

Valószínű, hogy a NUTS-4-es régiószint nem vezetne az autonómiához legalábbis a "rövidebb" úton, mert ez a szint már nem kötelező! 

Ha megnézzük a hazai felosztást a makrórégióknál is megtalálható az extra-régió NUTS_1-es ROZ, amit NUTS-2-ben ROZZ-re és NUTS-3-ban ROZZZ-re neveztek! 

Vajon milyen elgondolás alapján? Kérdezhetnénk, de  nem tesszük, mert az akkori miniszterelnök most államelnök akar lenni vagyis tovább butitaná a többségieket...

De menjünk tovább, ha belenézünk a EU-weblapjába érdekes kitételeket találunk.pld.:
"The current NUTS classification valid from 1 January 2012 until 31 December 2014 lists 97 regions at NUTS-1, 270 regions at NUTS-2 and 1294 regions at NUTS-3 level. Due to the accession of Croatia on 1 July 2013 the NUTS classification was extended by 1 NUTS-1, 2 NUTS-2 and 21 NUTS-3 regions."
Vagyis CSAK 2014 december 31-ig érvényes a mostani NUTS-os felosztás az EU-ban! Lásd a weblapot:
 http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/nuts_nomenclature/introduction

A fentebb közölt sorokban megtalálható miért "siet" a mostani vezetés! De vajon elkészült-e az újabb felosztás, amit ugyancsak az EU-s normák értelmében népszavazásnak kellene alárendelni.
Van egy másik felvetés is: ha megnézzük a hazai NUTS-2 felosztásban a Centru régiót , látható, hogy a Hargita, Kovászna és a Maros megyéket ide sorolták vagyis a Székelyföld NUTS-2-es eurórégiót csak szimpla újrafelosztással is meg lehetne oldani és ehhez nem kellene nagy tam-tam...hiszen Olaszország és Ausztria beosztása esetében is így jártak el, amikor is a Bolzano és a Trento autonom területekre bontották a nagyobb NUTS-2-es régiót. Ez járható út! (EP)
Hasonló cikkek:
http://erdelyipolgar.blogspot.ro/2014/10/nuts-rol-megegyszer-illetve-az-azt.html
http://erdelyipolgar.blogspot.ro/2014/10/europaban-leteznek-nuts-2-kategorias.html
http://erdelyipolgar.blogspot.ro/2014/09/a-bizottsag-jelentese-az-europai.html
http://erdelyipolgar.blogspot.ro/2014/09/nuts-vagy-nem-nuts.html
http://erdelyipolgar.blogspot.ro/2014/06/cifra-kalotaszeg-egyik-gyongyszeme.html

Vidék- és területfejlesztés - Fogalmak és rendszerezésük, a különböző politikák kapcsolódása

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0027_VTEF1/ch01s02.html
Dr. Dorgai László

 Fontosabb alapfogalmak

Agrár-vidékfejlesztés	Az agrár-vidékfejlesztés a vidékfejlesztés komplex feladatkörének az a részterülete, mely szorosan kapcsolódik a mezőgazdasághoz (beleértve az erdő- és vadgazdálkodást, továbbá a halászatot is), az élelmiszer-feldolgozáshoz és a mezőgazdasággal foglalkozó népességhez. Magába foglalja mindazokat a támogatható tevékenységeket, melyeket a vidékfejlesztéssel kapcsolatos hatályos EU joganyag (a Közös Agrárpolitika II. pillére) tartalmaz. A vidékfejlesztés kifejezés Magyarországon akkor kezdett elterjedni, amikor közeledtünk az EU felé, és tapasztaltuk, hogy a vidék más országokban is létező gondjainak megoldását az EU a közösségi politika szintjére emelte. Az viszont kevésbé, illetve csak szűk körben tudatosult, hogy a problémák sokszínűsége miatt komplex tevékenységről van szó, a Közös Agrárpolitika (KAP) második pillérévé vált vidékfejlesztés hatóköre csak a mezőgazdasághoz (beleértve az erdő- és vadgazdálkodást, továbbá a halászatot is) és élelmiszer-feldolgozáshoz szorosan kapcsolódó területekre, a mezőgazdasággal foglalkozó népességre irányul. Talán ennek is következménye, hogy a vidékfejlesztés tágabb megközelítése hazánkban az EU csatlakozás után (a 2006-al záruló programidőszakban, de talán azt követően sem) nem kapott kellő figyelmet, leszűkült az NFT-re és az AVOP-ra, pedig azok csak az EMOGA-ból támogatott vidékfejlesztési intézkedéseket tartalmazták, mert mást nem is tartalmazhattak! A jelenlegi (2007-2013) programidőszakra szóló EU jogi szabályozás [A Tanács 1698/2005/EK rendelete (2005. szeptember 20.)] címével is egyértelművé teszi amiről szól: nevezetesen, hogy a mezőgazdasághoz kötődő vidékfejlesztéssel foglalkozik, „...az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról” Lásd még: EMVA címszónál
Aktivitás (gazdasági), foglalkoztatási arány	A népességből gazdaságilag aktívak: azok, akik már megjelentek a munkaerőpiacon, azaz a foglalkoztatottak és a munkanélküliek. Gazdaságilag nem aktívak: azok, akik nem sorolhatók sem a foglalkoztatottak, sem a munkanélküliek csoportjába. Ide tartoznak többek között a tanulók, a nem dolgozó nyugdíjasok, a háztartásbeliek, stb. Sajátos csoportot képeznek ezeken belül az un. passzív munkanélküliek, akik szeretnének ugyan munkát találni, de kedvezőtlennek ítélve elhelyezkedési esélyeiket, nem keresnek aktívan munkát. Foglalkoztatási arány: a foglalkoztatottaknak a 15–74 éves népességen belüli aránya.
AVOP	Magyarország 2004 májusában csatlakozott az Európai Unióhoz. A csatalakozás előtti időszakban a vidékfejlesztéssel kapcsolatban működött egy úgynevezett „előcsatlakozási program”, a SAPARD program, mely – ha időközben nem történik meg a csatlakozás, 2006-al bezárólag működött volna – 2004-ben véget ért és Magyarország is megtervezte a tagországokra érvényes szabályok szerint a vidékfejlesztési intézkedéseit, melyeket az EU pénzügyileg támogatott. Egy jogszabály alapján, de két tervdokumentum született, az AVOP és az NVT. Az Agár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) a hatályos EU jogszabály szerint (1257/1999 EK Tanácsi rendelet) tervezhető, az EU által támogatott vidékfejlesztési intézkedések közül az úgynevezett strukturális (valamilyem módon a szerkezetre ható) intézkedéseket tartalmazta (a 2004-2006 közötti időszakra). Az AVOP keretében mintegy 110 milliárd Ft támogatási összeg került kifizetésre, elsősorban a mezőgazdasági- és az élelmiszer-feldolgozás terén működő vállalkozások számára.
Corki nyilatkozat (deklaráció)	A vidék helyzetével és a fejlesztés témakörével kapcsolatosan rendezett Európai Konferencián (az Európai Közösség által) elfogadott nyilatkozat (deklaráció), mely a konferenciának helyt adó településről kapta az elnevezést. (The Cork Declaration, 1996). A Corki nyilatkozat tulajdonképpen egy tíz pontból álló távlatos program, ami körvonalazza a Közösség (az Európai Unió) jövőbeli vidékpolitikáját (a vidéki térségek fejlesztésére irányuló politikáját). Ez egyebek között a vidéki térség számára magasabb prioritást (előnyösebb helyzetbe hozást) és nagyobb eszköz-volument (főleg pénzügyi támogatásokat) jelent.
Elmaradott térség	Ahol a gazdaság értéktermelő képessége, infrastrukturális fejlettsége és társadalmi mutatói jelentősen kedvezőtlenebbek az országos átlagnál. Hasonló tartalommal használják a „halmozottan hátrányos helyzetű térség” elnevezést is, az elnevezéssel utalva arra, hogy több tényező együttes hatása eredményezi a térség elmaradottságát.
EMVA – Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap	Az EU egyik (és a legnagyobb forrással rendelkező) pénzügyi alapja, melyet 2007-től működtet az Unió, lényegében a korábbi EMOGA Garancia Részleg helyett. Az EMVA a tagállamokban vidékfejlesztési programokon keresztül működik. Ezek a programok meghatározott tengelyek szerint csoportosított intézkedéseken keresztül hajtják végre a vidékfejlesztési stratégiát, amelynek teljesítéséhez az EMVA-tól kell (lehet) támogatást igényelni. Az ezzel kapcsolatos hatályos jogszabály szerint ebből az alapból számos jogcímen folyósítható támogatás, ezek egyik része fejlesztést-szerkezetátalakítást szolgál, másik része bizonyos gazdálkodási hátrányok ellensúlyozását szolgáló, úgynevezett kompenzációs kifizetés. A jogcímek zöme gazdákat, a mezőgazdálkodást folytató gazdaságokat és élelmiszer-feldolgozó vállalkozásokat érint. Ahhoz hogy egy tagország (vagy régiója) jogosult legyen az alap támogatásaira, egy vidékfejlesztési stratégiára épülő, előírt tartalmú tervben (programban) meg kell tervezni a tagország számára rendelkezésre álló pénzügyi források felhasználást, abban meg kell jelölni többek között az Irányító hatóságot, a kifizető ügynökséget és a Monitoring Bizottság összetételét is.
Európai Regionális Fejlesztési Alap – ERFA	Az Európai Unió egyik, 1975 óta létező pénzügyi alapja (a Strukturális Alapok része, az EMVA után a második legnagyobb forrással rendelkező), melynek célja, hogy a régiók között mutatkozó egyenlőtlenségek mérséklésével erősítse az Európai Unió gazdasági és társadalmi kohézióját. Többféle fejlesztést finanszíroz. A fontosabbak: termelő beruházás, vállalkozói szellem, közlekedési és környezetvédelmi infrastruktúra, kutatás és technológia, innováció, információs társadalom, fenntartható fejlődés.
Európai Szociális Alap – ESZA	Az Európai Unió egyik, 1957-ben létrehozott (legrégebbi) pénzügyi alapja (a Strukturális Alapok része), a foglalkoztatás javítását és a munkába állás esélyeinek növelését, az emberi erőforrás fejlesztését szolgálja az EU tagországaiban. Az alap által nyújtott támogatás 2007-2013 közötti időszakban a „konvergencia” és a „regionális versenyképesség és foglalkoztatás” EU célkitűzésekre használható fel.
EVH – Európai Vidékfejlesztési Hálózat	Az Európai Bizottság működteti a mostani programidőszakban, 2008 óta. Nyitott információs hálózat a vidék fejlesztése érdekében, elsősorban a helyi (vidéken tevékenykedő) csoportokat, szereplőket segíti. Fő feladata a vidékfejlesztési intézkedésekkel kapcsolatos információk gyűjtése, elemzése és terjesztése, a tagországokban bevált vidékfejlesztési gyakorlatok átadása (közvetítése), különböző vidékfejlesztéssel kapcsolatos találkozók, szemináriumok szervezése közösségi szinten. Munkáját lényegében egy, a tagországok delegáltjaiból álló úgynevezett Koordinációs Bizottság irányítja.
GDP	GDP [(Gross Domestic Product) - bruttó hazai termék, a hozzáadott értékek (value added) összege] az egy adott területen (ország, régió) és egy adott időszakon belül (általában egy év) megtermelt javak és szolgáltatások gazdasági értéke. Az EU-ban a tagországok és régiók gazdasági fejlettségének összehasonlításakor általánosan használják az egy főre jutó GDP-t úgy, hogy az EU átlagot veszik 100%-nak, és ehhez viszonyítják a tagországok, régiók fajlagos értékeit. A tagállamok közötti összehasonlításban az egy főre jutó GDP-t általában vásárlóerő-paritáson (PPP) veszik számításba.
GNI	GNI (Gross National Income) - Bruttó Nemzeti Jövedelem. A GDP módosított formája. Attól több a külföldről beáramló, és kevesebb a külföldre kiáramló elsődleges jövedelmekkel.
HACS	A Leader keretében működő Helyi Akciócsoportok általánosan használt rövid elnevezése. Ezek a csoportok a mostani programidőszakban (2007-2013) tulajdonképpen helyi vidékfejlesztési stratégiát valósítanak meg
HOP – Halászati Operatív Program	Az EU 2006-ban létrehozta az Európai Halászati Alapot (EHA), a halászat (tengeri és belvízi halászat) fenntartható fejlesztésének támogatására. Az Alapból Magyarország is részesedik, mintegy 7,6 milliárd forint értékben. Az Alap felhasználását meg kellet tervezni, erre szolgál „Magyarország Nemzeti Halászati Stratégiai Terve a 2007-2013” és a Halászati Operatív Program (HOP).
Integrált vidékfejlesztés	Több, az agrárgazdaságon kívüli szektorokat is átfogó gazdaság- és egyéb fejlesztések szerves egysége, a különböző politikák összekapcsolása (szociálpolitika, környezetvédelem) és érvényesítése a vidéki népesség, a vidék érdekében.
Intézkedés (EU által pénzforrásokkal támogatott)	A különböző tervdokumentumokban bizonyos célok elérésére, a nehézségek (hátrányok) leküzdésére megtervezett és valamelyik pénzügyi alap támogatását élvező, a hazai szóhasználatban általánosan elterjedt „támogatási jogcím” megfelelője. Az intézkedések többsége társfinanszírozásban valósulhat meg, melyben jellemzően közpénz (EU és nemzeti támogatás, esetleg önkormányzatok hozzájárulása) és magánforrás is megjelenik”.
Irányító Hatóság (IH)	Az EU tagországban az a hatóság (rendszerint minisztérium), amely az érintett (EU támogatással megvalósuló) program megvalósításáért teljes felelősséggel tartozik. Felelőssége kiterjed a támogatási rendszer működtetésére, a monitoringra, a statisztikai adatszolgáltatásra, a tájékoztatási kötelezettségre, az éves előrehaladási jelentések elkészítésére, a program értékelésére. Bizonyos feladatokat másra átruházhat, de ezzel nem szűnik meg a feladat ellátásával kapcsolatos felelőssége!
KAP (CAP) – Közös Agrárpolitika	Az Európai Unió bizonyos politikákat az unió szintjén összehangol, ezek között az agrárpolitika a legjelentősebb, hiszen a közösségi költségvetés legnagyobb arányú tétele (felénél nagyobb hányada!). Eredendően arra irányult, hogy az akkori Közösség számára önellátást teremtsen alapvető élelmiszerekből (vagyis a szükségletének megfelelő mennyiséget termeljen) és ezzel együtt a gazdák számára más szektorokkal való összehasonlításban méltányos jövedelmet garantáljon. Ezért a közösség költségvetéséből a termelés mennyiségétől is függő támogatást folyósítottak. A Közös Agrárpolitika többször változott (KAP reform), a változásokból két igen fontos elemet ki kell emelni. Az egyik: ma már a támogatás mértéke a termelés mennyiségétől gyakorlatilag nem függ (2003-2004. évi KAP reform óta, azért, hogy elkerüljék a túltermelést), ezért az úgynevezett intervenció lehetősége (vagyis, hogy minden megtermelt termést a költségeket fedező áron átvettek a gazdáktól) is megszűnt gyakorlatilag. A másik lényeges elem, hogy a KAP része, második pillére lett a vidékfejlesztés (és annak finanszírozása). Ez a szerves kapcsolódás intézményesen a 2000-2006 közötti programidőszakban jelenik meg először. Itt is megjegyezzük, hogy az úgynevezett agrár-vidékfejlesztésről van szó (erről bővebben lásd: a „Vidékfejlesztés” és az „Agrár-vidékfejlesztés” cím alatt. A nemzeti agrárpolitikák (tagországi agrárpolitikák) nem tartalmazhatnak a KAP-al ellentétes elemeket, csak annak keretei között működhetnek!
Kedvezményezettek	Köz- vagy a magánszférához tartozó vállalkozások, amelyek egyedi (fejlesztési) tervet hajtanak végre (valamelyik Operatív programhoz, vagy az ÚMVP-hez kapcsolódva), és ehhez támogatásban részesülnek (támogatásra jogosultak).
Kistérség, statisztikai kistérség	A kistérség kétféle tartalommal használatos fogalom. (1) statisztikai területi egység, az európai statisztikai rendszerben LAU 1 szint (korábban NUTS 4). (2) Több település funkcionális együttműködéseként önkormányzati társulások formájában létrejött terület, mely nem követi szükségszerűen a statisztikai kistérségek határait. A kistérség a települések között létező funkcionális – lakóhelyi, közlekedési, középfokú ellátási (oktatás, egészségügy, kereskedelem) – kapcsolatrendszerek összessége alapján behatárolható területfejlesztési-statisztikai egység, egymással intenzív kapcsolatban lévő, önszerveződő, egymással határos települések összessége. A kistérségi rendszerben a települések kapcsolataik révén egy központi településhez vonzódnak. A rendszerben minden város egyúttal vonzásközpont (társközpont), de vannak községi jogállású vonzásközpontok is. A kistérségi rendszert a KSH megyei igazgatóságain és az önkormányzatoknál, valamint más területi, településhálózati kérdésekkel foglalkozó intézményeknél dolgozó munkatársak együttműködésével és véleménycseréje alapján alakították ki. Megnevezésük (elnevezésük) a központi település neve alapján történt. Egy-egy kistérség a hozzá sorolt települések teljes területét magában foglalja és minden település csak egy kistérségbe tartozik. A kistérségek határai illeszkednek a nagyobb közigazgatási egységek (régió, a megye), valamint más kistérség határaihoz, többé-kevésbé megegyeznek a régebbi (korábban létező) járások határaival (habár több kistérség van, mint amennyi járás volt). Ugyan a területének nagyságát tekintve a kistérség közel áll a járáshoz, csak részben tekinthető a járás utódjának, mivel az igazságszolgáltatás és a hatósági tevékenység illetékességi köreit nem határozza meg.
Kohéziós Alap (EU)	Az Európai Unió egyik – a tagországok gazdasági és társadalmi-szociális kohéziójának erősítése céljából létrehozott – pénzügyi alapja. Kifejezetten nagy, hatásaiban jellemzően a tagországon túlmutató környezetvédelmi és infrastruktúra fejlesztéseket (a transzeurópai közlekedési hálózatok kiépítése), az energiahatékonyságot és a megújuló energia térnyerését támogatja. Az Alap forrása 2007-2013 között 69,6 milliárd euró. A 2007-2013 közötti időszakban azok a tagállamok jogosultak a Kohéziós Alapból nyújtott támogatásra, amelyek esetében a 2001–2003 közötti időszakra vonatkozó, vásárlóerő-paritáson mért és a közösségi adatok alapján számított bruttó nemzeti jövedelem (GNI) nem éri el az EU-25 GNI átlagának 90%-át, és amelyek rendelkeznek a gazdasági konvergencia-feltételek teljesítésére irányuló programmal. A Kohéziós Alapból támogatásra jogosultak azok a tagállamok is, amelyek támogathatósága továbbra is fennállna, amennyiben a GNI-re vetített támogathatósági küszöbértéke az EU-15 átlagának 90%-a maradt volna (vagyis ha az EU nem bővült volna új tagállamokkal, ezért a viszonyítási szint magasabb lett volna), ám megszűnt támogathatóságuk, mivel esetükben az egy főre jutó nominális GNI meghaladja az EU-25 tagállamra számított GNI 90%-át. Ezek a tagállamok átmeneti és egyedi alapon jogosultak a Kohéziós Alapból a „konvergencia” célkitűzés alapján nyújtott támogatásra. Az Alap kedvezményezettje Magyarország is.
Kohéziós országok	Azokra az EU tagországokra használt elnevezés, melyek jogosultak a Kohéziós Alap (KA) támogatásaira.
Kohéziós politika	Az EU (EK) alapszerződése is tartalmazta azt az előírást, hogy a Közösség a gazdasági és társadalmi kohéziójának erősítése céljából csökkentenie kell a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségeket, és a kedvezőtlen helyzetű régiók vagy szigetek – ideértve a vidéki térségeket is – elmaradottságát. A Megvalósítását a jelenlegi programidőszakban a Kohéziós Alap támogatja, de a Strukturális Alapok, valamint az EMVA, a HA is szolgálják ennek a célnak az elérését, ezen alapok működének összehangolása révén.
Konvergencia (régió)	A 2007-2013 közötti időszakban az EU három fontos cél támogatására fordítja a SA forrásait: konvergencia, regionális versenyképesség és foglalkoztatás, európai területi együttműködés. A konvergencia régió kifejezést az EU legszegényebb régióira használják [ahol a vásárlóerő-paritáson mért, egy főre jutó bruttó nemzeti termék (GDP) kisebb, mint a közösségi (EU 25) átlag 75%-a], melyek a Strukturális Alapok támogatásaira jogosultak, azért hogy meggyorsítsák felzárkózásukat. A csatlakozáskor Magyarország minden régiója ebbe a körbe tartozott, az új programidőszakban egy régiója (Közép-Magyarország) már nem tartozik ide, de még átmenetileg, egyedi döntéssel támogatható (A Tanács 1083/2006/EK rendelete 8. cikk 1. bekezdés szerint). Az EMVA támogatások folyósítása nincs konvergencia régiókra korlátozva.
Konvergencia célkitűzés	A konvergencia kifejezés eredendően (matematika) összehajlást, összetartozást jelent. Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra (ERFA), az Európai Szociális Alapra (ESZA) és a Kohéziós Alapra (KA) vonatkozó közösségi jogszabályok szerint a legkevésbé fejlett tagállamokra és régiókra vonatkozó fellépés célkitűzése (a 2007és 2013 közötti időszakban), hogy elősegítsék az említett tagországok és régiók fejlődését, felzárkózását (2007-2013 közötti programidőszakban erre fordítják a SA mintegy 80 százalékát).
Közkiadás	Bizonyos műveletek, fejlesztések finanszírozásához nyújtott bármely olyan közpénzből történő hozzájárulás, amely az állami, regionális vagy helyi közigazgatási szervek költségvetéséből, és az Európai Közösségek költségvetéséből származik. A közkiadást több szinten is kimutatják, például egy program szintjén az úgynevezett indikatív pénzügyi táblában, de akár egy intézkedés szintjén is. Az EU Stukturális Alapjai általában az elismerhető költségek legfeljebb 85%-át finanszírozzák, az EMVA hozzájárulás – intézkedésektől is függően – 70% körül alakul. Magyarországon a közkiadás az EU és nemzeti költségvetésből származó támogatások összege, más szintről (régiók) nem származik forrás.
Közösségi kezdeményezések (iniciatívák)	Az EU 1989 óta úgynevezett közösségi kezdeményezéseket is finanszíroznak a Strukturális Alapok keretéből. Erre az alapok kisebb, de nem jelentéktelen hányadát fordítják, például 1994-1999 közötti időszakra a szabályozás a Strukturális Alapok költségvetési előirányzatának 9%-át fordította közösségi kezdeményezésekre. A közösségi kezdeményezésekkel az Európai Bizottság speciális regionális fejlődési problémákat kíván kezelni, valamint előre nem látható válságokat leküzdeni. Az Interreg például határokon túli együttműködéseket (tagország és nem tagország között), az URBAN közepes és nagyvárosok problémás körzeteinek gazdasági és szociális újjászervezését, a Leader a vidéki térségek fejlesztését szolgálta (szolgálja). Megjegyzés: erről bővebben a Leader címszó alatt!
LAU – NUTS	Lásd: NUTS – LAU földrajzi alapú területi besorolás és kódrendszer
Leader	A francia elnevezés (Liaison Entre Actions pour le Developpement de l’Economie Rurale - közösségi kezdeményezés a vidéki gazdaság fejlesztéséért) szavainak kezdő betűiből eredő betűszó, az Európai Közösség (EK) egyik (és talán leginkább sikeres), úgynevezett közösségi kezdeményezésű programja. 1991-ben indult (vidéken a helyi gazdaságfejlesztési kezdeményezések ösztönzésére, támogatására), majd Leader II, azt követően (200-2006) pedig Leader+ néven futott. A mostani programidőszakban a vidékfejlesztés egyik, az EMVA-ból támogatott intézkedéscsoportja (az úgynevezett 4. tengely), de a többi intézkedések végrehajtásánál is ajánlják az úgynevezett Leader típusú megközelítést. A vidékfejlesztési intézkedések zöme egy-egy gazdálkodót érint, a Leader-re viszont a területi (térségi) megközelítés jellemző, szervezeti egységei (akciócsoportok) helyi-területi vetületű stratégiát valósítanak meg, az általuk kiválasztott projektek támogatásával. A Leader tengelyre az EMVA források minimum 5%-át, az új tagországokban (a programidőszak átlagában) 2,5%-át kell fordítani.
Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH)	Az Európai Unió Tanácsának a vidékfejlesztésről szóló hatályos rendelete az Európai Vidékfejlesztési Hálózat (EVH) a tagországok nemzeti vidéki hálózatának létrehozását kötelezővé tette, előírva, hogy a hálózatba a közigazgatási szerveket és a civil szféra más – a vidékfejlesztésben érdekelt – szervezeteit is be kell szervezni. Magyarországon kormányhatározat írja elő a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat létrehozását. A hálózatnak a legfontosabb célja „a vidékfejlesztési szereplők információs hálózatba foglalása, az önkormányzatok, a társadalmi és a gazdálkodó szervezetek közötti együttműködés elősegítése”. Tevékenységéről lásd: (http://www.mnvh.eu)
Mezőgazdaság	Magában foglalja a mező-, erdő és vadgazdálkodást, továbbá a halászatot (a statisztika szerint: A+B nemzetgazdasági ágak). A mezőgazdasággal kapcsolatos különböző statisztikai adatközlések (például a bruttó hazai termék, a foglalkoztatottak száma)– ha nincs külön megjelölés – erre a gyűjtőfogalomra vonatkoznak. A szakirodalomban gyakran használt szinonimája: agrárgazdaság (újabban a nem igazán szerencsés kifejezés az „agrárium” is). A kapcsolódó „élelmiszergazdaság” elnevezésmezőgazdaságot és az élelmiszer-feldolgozást (élelmiszeripart) foglalja magában. Nem statisztikai kategória, az élelmiszeripar adatai az iparon belül szerepelnek.
Monitoring (nyomon-követés) EU támogatások	Minden program megvalósulását szükségszerűen értékelni és minősíteni kell, sok esetben pedig már a megvalósítás során szükség van beavatkozásra, a program módosítására (mert például bizonyos intézkedések iránt az érdekeltek közömbösek). Ezért a program indításától kezdve folyamatosan figyelni kell a magvalósítást, számszerű és egyéb információk alapján értékelni a teljesítést (például időarányosan hol tart). Ezt nevezzük (a tevékenységet leegyszerűsítve) monitoringnak, nyomon-követésnek. Az EU által pénzügyileg is támogatott programok esetében Monitoring Bizottság (MB) felállítása kötelező, mely a tervben (programban) rögzített összetételű és a működését is előre rögzítik (mindezeket jogi szabályozás szerint). A bizottságokban a civil szféra (civil szervezetek) és az érdekképviseletek szerepeltetése kötelező.
MVH	Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatal. Igen nagy létszámú (másfél ezer fős) állami hivatal. Az elnevezés kicsit félrevezető, hiszen a hivatal egyrészt kifizető ügynökség (a közvetlen mezőgazdasági támogatások és vidékfejlesztési támogatások kifizetésével kapcsolatos feladatokat végzi), másrészt a gazdák, a gazdálkodók irányában igen széleskörű tájékoztatási feladatokat is ellát.
NFÜ	A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, melyet a kormány hozott létre a Nemzeti Fejlesztési Hivatalból és a Nemzeti Fejlesztési Terv végrehajtását irányító szervezetekből azért, hogy egy hatékonyabb és átláthatóbb intézményrendszer segítse az európai uniós támogatások eredményes felhasználását a 2007-2013 közötti időszakban. Az NFÜ keretében működnek az OP-k irányító hatóságai. Az NFÜ élén elnök áll, alatta lévő szervezeti szinten „végrehajtási elnökhelyettes” tevékenykedik, akihez a különböző OP-k irányító hatóságai (a hét regionális OP-nak egy) tartoznak. Az Ügynökség honlapján (http://www.nfu.hu/) az Új Magyarország Fejlesztési Tervvel kapcsolatos összes fontos információ (a fejlesztéspolitikai dokumentumok és azok társadalmi egyeztetésének eredményei, OP-k, a források felhasználásáról készült napi statisztikák, a nyertes pályázatok főbb adatai, pályázati információk, jogszabályok) megtalálható.
NUTS – LAU földrajzi alapú területi besorolás és kódrendszer	Az EU által készített földrajzi alapú kódolási (területi besorolási) rendszer, mely a francia elnevezés (Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques) rövidítéseként NUTS elnevezéssel terjedt el. A név magyar jelentése: Statisztikai Célú Területi Egységek Nómenklatúrája (kódjegyzéke). A rendszer statisztikai célból, az országok adminisztratív egységeinek azonosítása miatt hozták létre, hiszen köztudott, hogy az Európai Unió tagországai nagyon eltérő közigazgatási rendszerben működnek, az egyes területi-közigazgatási egységek elnevezése is nagyon különböző. Németországban például nincsenek megyék (mint nálunk), de vannak tartományok (közöttük például a Bajor tartomány, melynek az elnevezése Bajor Szabad Állam). hasonló az igazgatási rendszer a Szomszédos Ausztriában is. A tartományok nagyfokú önállósággal (és például adóbevétellel is) rendelkeznek (nálunk nincsenek tartományok, vagy azoknak megfelelő közigazgatási egységek). A NUTS rendszert tehát alapvetően azzal a céllal hozták létre, hogy a tagországok területét (többek között az összehasonlító elemzésekhez) azonos (elnevezésben is azonos) egységekre tagolják. A rendszert csak az EU területén használják, az új tagországokra is kiterjesztve. A NUTS-kódok első két számjegye az országra utal, a harmadik számjegy a legmagasabb szintű adminisztratív körzetet jelenti, míg a többi számjegy a másodikat, valamint a harmadikat. Abban az esetben, ha valamelyik szinten több mint 9 egység van, a számsor megszakítás nélkül folytatódik. Jelenleg 3 szint van definiálva, eredetileg 5 szint volt, a NUTS4, valamint a NUTS5 szintet is használták. 2003-tól ez utóbbiakat a „LAU” (local administrative units) elnevezéssel helyettesítették, két szintet elkülönítve (LAU1 és LAU2). A LAU magyarul helyi közigazgatási egységeket jelent, de Magyarországon még általánosan nem használt megnevezés (elnevezés). Magyarországon a NUTS1-es szintet az országrészek alkotják (Dunántúl, Közép-Magyarország, valamint az Alföld- és Észak), a NUTS2-es szintnek a statisztikai régiók (7 régió) felelnek meg, míg a NUTS3 szinten helyezkedik el a megyerendszer (19 megye + a főváros). A LAU1 szintet (NUTS4) a kistérségek (174 kistérség), a LAU2 szintet (a települések (34152 település) alkotják. Az EU a különböző elemzéseit általában a NUTSII területi szintre készíti és a támogatási jogosultságokat is ezekre a szintekre határozzák meg.
NVT	Nemzeti Vidékfejlesztési Terv az EMOGA Garancia Részlege támogatásaira (2000-2006) Magyarország 2004 májusában csatlakozott az Európai Unióhoz. A csatalakozás előtt időszakban a vidékfejlesztéssel kapcsolatban működött egy úgynevezett „előcsatlakozási program”, a SAPARD program, mely – ha időközben nem történi meg a csatlakozás, 2006-al bezárólag működött volna – 2004-ben véget ért és Magyarország is megtervezte a tagországokra érvényes szabályok szerint a vidékfejlesztési intézkedéseit, melyeket az EU pénzügyileg támogatott. Egy jogszabály alapján, de két tervdokumentum született, az AVOP és az NVT. Az NVT a hatályos EU jogszabály (az 1257/1999 EK Tanácsi rendelet) szerint tervezhető (az EU által támogatott) vidékfejlesztési intézkedések közül az úgynevezett kísérő intézkedéseket tartalmazta. Ezek az intézkedések csak mezőgazdasági tevékenységet folytatókat érintették, valójában nem fejlesztési pénzek, hanem (árbevétel szerű) általában kompenzációs jellegű kifizetések, melyeket a jogosultak igénylés alapján kaphattak meg.
OECD	Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete. Az OECDbetűszó a szervezet angol nevének – Organisation for Economic Co-operation and Development – rövidítése. Igen régóta, 1961-től működő (kezdetben csak nyugat-európai országokat tömörítő) nemzetközi szervezet, melynek fő célja a tagállamok gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi tevékenységének összehangolása. Tevékenységével azt igyekszik elérni, hogy a tagországaiban gyors legyen a gazdasági növekedés, magas szintű a foglalkoztatottság és életszínvonal, a pénzügyi helyzet pedig stabil legyen. A szervezet tagjai a gazdaságilag viszonylag fejlett országok. Az OECD-hez Magyarország 1996-ban csatlakozott. A szervezetnek semmilyen nemzetközi jogi, vagy egyéb (szankcionálási) eszközi nincs arra nézve, hogy a tagországira hasson, elsősorban meggyőzésre hagyatkozik és konszenzus határozatokra törekszik.
OFA	Országos Foglalkozatási Közalapítvány 1992. óta pályázati rendszerben a foglalkozatás bővítését, a munkanélküliség enyhítését igyekszik elősegíteni hazai finanszírozással (Munkaerő-piaci Alap). A létrehozása óta több mint ötszázezer hátrányos helyzetű ember munkához jutását segítette elő, közel 5000 projekt támogatásán keresztül, 38,4 milliárd forint kihelyezésével. Területfejlesztés és vidékfejlesztés szempontjából is fontos alapítvány. Az EQUAL Közösségi Kezdeményezés (Eurtópai Unió) magyarországi megvalósítójaként azokat a kísérleti kezdeményezéseket támogatja, amelyek a valamilyen ok miatt (etnikai vagy nemi hovatartozás, fogyatékosság, életkorral kapcsolatos diszkrimináció; alacsony iskolai végzettség; szakképzettség hiány) munkát vállalni nem tudó, hátrányos helyzetű emberek képzését, munkához jutását, foglalkoztatását segítik elő. Többek között a vidéki hátrányos helyzetű emberek sorsán is igyekszik könnyíteni a szociális földprogram támogatásával.
OFK	Az Országgyűlés 2005-ben 15 évre (2020-ig terjedő időszakra) szóló Országos Fejlesztéspolitikai Koncepciót (OFK) fogadott el határozattal [96/2005. (XII. 25.) OGY határozat az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióról], mely az OTK-val együtt alapvető fontosságú tervezési dokumentum. Az OFK-ban azt a célt fogalmazta meg az Országgyűlés, hogy „Magyarország 2020-ra Európa legdinamikusabban fejlődő, az uniós átlagot meghaladó fejlettséggel rendelkező, a fenntartható fejlődés szempontjait is követő országai közé tartozzon, ahol ennek eredményeként a jelenleginél: a) több a munkahely, b) magasabbak a jövedelmek, c) biztonságos, tiszta és jó minőségű a környezet, d) egészséges és hosszabb az élet.”
Operatív program (OP)	Az EU tagállam által az Európai Bizottsághoz benyújtott és a Bizottság által elfogadott dokumentum, amely összefüggő prioritások alkalmazásával fejlesztési stratégiát határoz meg, amelynek megvalósításához valamely alapból (ERFA, ESZA), illetve a „konvergencia”célkitűzés esetében a Kohéziós Alapból és az ERFA-ból támogatást vesznek (vehetnek) igénybe.
OTK – Országos Területfejlesztési Koncepció	Az Országgyűlés által, a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. Törvény alapján határozattal [35/1998. (III. 20.) OGY határozat] 1998-ban elfogadott területfejlesztési koncepció (az első OTK). Az OTK – az említett törvény rendelkezésére is tekintettel 2005-ben felülvizsgáltra került (a területi folyamatokról részletes értékelés készült) és az Országgyűlés a 97/2005 (XII. 25.) OGY Határozattal elfogadta az újabb (második, jelenleg is hatályos) Koncepciót. A Koncepció meghatározza az ország területi jövőképét, a jövőkép eléréséhez vezető átfogó, hosszú távú területfejlesztési politikai célkitűzéseket, a középtávú területi célokat, továbbá területi prioritásokat fogalmaz meg a szakpolitikák számára és meghatározza az eszköz- és intézményrendszeri feltételeket és tartalmazza a régiók saját koncepcionális céljait is. Az OTK-val önálló modul foglalkozik: „5. Az Országos Területfejlesztési Koncepció. A regionális politika megvalósításának pénzügyi forrásai és intézményei”.
Politikák (gazdasági és egyéb politikák) kapcsolódása	A témakörrel kapcsolatban (vidék és területfejlesztés) a regionális politika, a vidékpolitika, az agrárpolitika, környezetpolitika (környezetvédelem) és a gazdaságpolitika kapcsolata (kapcsolódása) kiemelendő, nem lebecsülve más politikákat (például a szociálpolitika). Természetes, hogy minden szakterület (szakmapolitika) érdekelt képviselőiben valamilyen szinte él egyfajta elfogultság az általuk művelt (esetleg irányított) szakterület iránt, ami abban nyilvánul meg, hogy fontosságát szerepét az indokolnál jelentősebbnek (esetleg meghatározónak) ítélik. Az a helyes, ha az említett politikák kapcsolódásában, nem a hierarchiát, az alá-fölérendeltségi viszonyt keressük (és hangsúlyozzuk), hanem az egymástól való kölcsönös függőséget, ebből eredően pedig az összehangolás igényét, ésszerűségét (mert mindegyik végső célja a nemzetgazdaság teljesítményének növelése)! A kapcsolódás a következő sematikus ábrázolással – ahol körök jelzik a különböző politikákat – érzékeltetjük. Nem helyes, ha körök egymástól függetlenül (egymás érintése nélkül) helyezkednek el (minden politika a többitől függetlenül járja a maga útját), különösen nem, ha egyik a másikat eltakarja, (elnyomja, mert „felsőbbrendű”). Normális esetben a körök (a politikák) egymást érintik, kisebb-nagyobb mértékben átfedik (de nem takarják el), és mindegyik egy nagyobb körön belül (ami a nemzetgazdasági cél) helyezkedik el.
Régió (a magyar szóhasználatban)	Leggyakrabban az úgynevezett „Tervezési-statisztikai (nagy) régiókra” használatos elnevezés, vagyis: több megye (a főváros) területére kiterjedő, az érintett megyék közigazgatási határával határolt, egybefüggő tervezési, illetve statisztikai területi egység. (A NUTS rendszer szerint a NUTSII szint) Magyarország – a regionális felosztás szerint – hét tervezési-statisztikai régióból áll: Közép-Magyarország (Budapest, Pest megye); Közép-Dunántúl (Fejér-, Komárom-Esztergom-, Veszprém megye); Nyugat-Dunántúl (Győr-Moson-Sopron-, Vas-, Zala megye); Dél-Dunántúl (Baranya-, Somogy-, Tolna megye); Észak-Magyarország (Borsod-Abaúj-Zemplén-, Heves-, Nógrád megye); Észak-Alföld (Hajdú-Bihar-, Jász-Nagykun-Szolnok-, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye); Dél-Alföld (Bács-Kiskun-, Békés-, Csongrád megye). Használatos még: Fejlesztési régió:: egy vagy több megyére (a fővárosra), vagy azok meghatározott területére kiterjedő, társadalmi, gazdasági vagy környezeti szempontból együtt kezelendő területi egység. Funkcionális régió:: Sajátos funkció (feladat) ellátására kialakított területi egység (Balaton kiemelt üdülőkörzete, fővárosi agglomeráció). A régió Magyarország földrajzi tájak szerinti felosztásában (rendszertani felosztás) is használt fogalom (lásd: 3. modul)
Regionális politika	Lásd: Területfejlesztési politika – regionális politika
Regionális politika (EU)	Az Európai Unió egyik legfontosabb közös politikája, amely a régiók (térségek) közötti különbségek mérséklését célozza. Fontos pénzügyi eszközei a Strukturális Alapok. Igen szoros a kapcsolata a kohéziós politikával.
Rendelet (EU - regulation)	Az EU "legerősebb", kötelező jogszabályfajtája, minden tagországra általánosan érvényes, anélkül, hogy a nemzeti jogba külön át kellene emelni (közvetlen hatály).
Sapard program	Mezőgazdaság- és vidékfejlesztési programot jelent, amit az EU indított a tagjelölt országok számára. (Az elnevezése a program angol nevének kezdőbetűiből képzett betűszó alapján – Special Accession Programme for Agriculture and Rural Development). Úgynevezett előcsatlakozási program volt (eredetileg a 2000-2006 közötti időszakra, de a 2004. évi csatlakozás miatt nem fejeződött be, helyette elindult az AVOP és az NVT), évi mintegy 10 milliárd Ft EU pénzügyi forrással. A jelentősége nem a pénzügyi forrás nagyságából eredt (az akkori egy évi agrár- és vidékfejlesztési támogatásokhoz képest a program forrása mintegy 8%-nyi volt), hanem abban állt, hogy Magyarország (mint más tagjelöltek is) ennek segítségével jórészt felkészültek az EU vidékfejlesztési forrásainak fogadására (így például megtanultuk az EU logika szerinti programozást, megkezdődött az intézményrendszer kiépítése, a pályázati rendszer kialakítása és működtetése).
Strukturális Alapok (EU)	Az Európai Közösség alapszerződése, majd annak kibővítése a Közösség gazdasági és szociális összetartásának erősítése érdekében azt a célt tűzte ki, hogy csökkenteni kell az egyes régiók közötti eltéréseket és a leghátrányosabb helyzetű térségek felemelkedését pénzügyi alapok létrehozásával is támogatni kell. Ebből a célból hozták létre a Strukturális Alapokat. Jelenleg (2007-2013) ide tartozik (az alapok elnevezése után zárójelben a magyar, azt követően az angol nyelvű rövid elnevezésük szerepel) az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA – ERDF) és az Európai Szociális Alap (ESZA – ESF). Lásd még: ERFA és ESZA címszavak. 2000 és 2006 között az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA-EAGGF) Orientációs részlege is ide tartozott. Az agrárgazdaságot támogatta, nevezetesen az üzemi struktúrák hatékonyságának javítását, a termékváltást (a diverzifikálást) és mezőgazdasági termékek minőségének javítását (élelmiszer-feldolgozás), továbbá a vidéki térségek fejlesztést (falumegújítás, falusi idegenforgalom, szolgáltatások fejlesztése, infrastruktúra) is segítette. A jelenlegi programidőszakban (2007-2013) a vidékfejlesztés támogatását egy önálló alap a Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) vette át, mely nem tartozik a Strukturális Alapok körébe.
Technikai segítségnyújtás (TS)	Az EU által támogatott programoknak egy sajátos intézkedése, melynek pénzügyi kerete a program előkészítő, irányítási, monitoring, értékelési, tájékoztatási és ellenőrzési tevékenysége költségének fedezésére szolgál. A program EU támogatásának legfeljebb 4%-a fordítható ere a célra.
Tengely	Összefüggő intézkedéscsomag, amely egy vagy több célkitűzéshez hozzájáruló konkrét célokkal bír.
Térség (a magyar szóhasználatban):	A különböző területi egységek (a régió, a megye, a kiemelt térség és a kistérség) összefoglaló elnevezése, különböző területi egységek általános megnevezésére használt fogalom.
Területfejlesztés	Az országra, valamint térségeire kiterjedő társadalmi, gazdasági és környezeti területi folyamatok figyelése, értékelése, a szükséges tervszerű beavatkozási irányok meghatározása, továbbá a különböző időtávú átfogó fejlesztési célok, koncepciók és intézkedések meghatározása, összehangolása és megvalósítása a fejlesztési programok keretében, érvényesítése az egyéb ágazati döntésekben.
Területfejlesztési politika – regionális politika	Az ország és az egyes térségek területi fejlődése fő irányainak, fejlesztési stratégiai céljainak és az ezek elérését segítő legfontosabb eszközöknek hosszabb időtávra szóló meghatározása és érvényesítése. Az Európai Unióban (gyakran nálunk is) nem a területfejlesztési politika, hanem a regionális politika elnevezést használják (szinonim kifejezés).
Területfejlesztési program (terv)	A területfejlesztési koncepció alapján kidolgozott középtávú cselekvési terv, amely stratégiai és operatív programokra épül.
Területfejlesztési törvény (szabatosan: a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény)	Az 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről. Az országgyűlés által 1996-ban alkotott törvény (Módosította: 1999. évi XCII. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény módosításáról) a legmagasabb szintű jogszabály a területfejlesztés tárgykörében, mely már az Európai Unióban követett elvek alapján készült. Ez vezeti be a máig is használt fogalmakat, tartalmazza a területfejlesztés főbb céljait, eszközeit, intézményeit.
Vidék	Nincs általánosan elfogadott, „kötelező érvényű” vidék meghatározás sem a nemzetközei, sem a hazai gyakorlatban, illetve szakirodalomban. A különböző meghatározások jellemzően a népsűrűségből indulnak ki, figyelembe veszik a települések jellegét, és azt, hogy különböző létesítményekkel milyen sűrűn beépített, és amennyire jelentős a mezőgazdálkodás (tágabban az élelmiszergazdaság) egy-egy térségben. Vidéknek az ország azon „lazán beépített” részeit tekintjük, ahol viszonylag alacsony a népsűrűség, gazdasági életében (gazdasági teljesítmény, foglalkoztatottság) az élelmiszergazdaság szerepe, a tájhasználatában pedig a mezőgazdaság viszonylag jelentős. Magyarországon a vidékhez, a vidékieshez a köznapi életben (gyakran a szakmai nyelvben is) nagyon helytelenül kimondatlanul is pejoratív[1] jelző társul. Amikor a vidékről, mint beavatkozási térségtípusról beszélünk – a vidék hátrányos helyzetét javító valamilyen intézkedés, vagy program kapcsán – akkor a vidéknek azt a részét, amely a beavatkozás kedvezményezettje, konkrét mutatókkal lehatároljuk.
Vidékfejlesztés	A vidékfejlesztés olyan komplex tevékenység, melynek a végső célja, hogy a vidéki térségek – elsődlegesen társadalmi érdekből – a társadalomban betöltött funkcióik (gazdasági, ökológiai, közösségi) ellátására tartósan képesek legyenek. Nem lehet tehát szektorális szempontokra korlátozni, illetve minden szektornak (gazdaság, szociálpolitika, kultúra, infrastruktúra, stb.) vannak összehangolásra szoruló, sajátosan a „vidékiséget” szem előtt tartandó tennivalói, feladatai. A vidékfejlesztés regionális (térségi) vonatkozásai megjelennek a tervezési-statisztikai régiók (térségek), kistérségek és a települések (falvak, tanyák), sőt a mezőgazdasági birtokok (gazdaságok) területi szintjein is. Különösen kiemelt figyelmet kell fordítani a kistérségi szintre, mert a kistérség – mint vonzáskörzet – a „funkcionálisan összetartozó települések” területeként jól meghatározható. A vidékfejlesztés társadalmi indoka az, hogy a vidék vázolt funkcióit a vidéki térségek végső soron társadalmi érdekből látják el, a társadalomnak ezt anyagilag is el kell ismernie (más megközelítésben: részt kell vállalnia az ezzel kapcsolatos költségekből). A gazdasági fejlődéssel ugyanis a vidék minden tekintetben egyre sérülékenyebb, különösen a fokozódó környezetterhelés, továbbá az iparosítás és urbanizáció térigénye következtében.
Vidékfejlesztési koncepció	A vidék hosszabb távra szóló fejlesztését összefoglaló dokumentum, amely tartalmazza a vidékfejlesztés indítékait, általános és konkrét céljait, a fejlesztés eszközeit, más tervekhez, különösen pedig az agrárgazdaság fejlesztési tervéhez való kapcsolódását. Magyarországnak nincs hivatalosan (az Országos Területfejlesztési Koncepcióhoz hasonló módon) elfogadott vidékfejlesztési koncepciója (egyébként a különböző politikai szervezeteknek sem), bár több – eredendően szakmai indíttatású – koncepció is napvilágot látott, csak nem jutott el a hivatalos elfogadás fázisáig.
Vidéki hálózat	Lásd: Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH)
Vidéki Térségek Európai Kartája	A Vidéki Térségek Európai Kartáját az Európa Tanács 1995-ben fogadta el. A Karta a vidék érékeit veszélyeztető társadalmi-gazdasági változások hatására, a veszélyek felismerése okán született. Tudatosítja a vidék értékeit, a veszélyeket és a veszélyek elhárítására vonatkozó tennivalókat. Igen nagy érdeme, hogy a hivatalos politika rangjára emelte a vidékkel való törődést, továbbá, hogy az érték értelmezését a közvetlen gazdasági (pénzben kifejezhető) értéken túlra is (így például a vidéki közösségek) kiterjesztette. Megfogalmazta a vidék társadalmi szerepét (funkcióit), nevezetesen a gazdasági, ökológiai és a társadalmi-kulturális funkciókat.
Vidékies városias térségek – a térségek tipizálása városias-vidékies jellegük szerint (OECD-EU tipizálás)	Az OECD (és az ajánlása alapján az EU is) a NUTS III szintű területi egységeket (ennek a területi szintnek Magyarországon a megyék megfelelőek) minősíti a jellegük szerint: Urbánus, városias térség (Predominantly Urban): a vidéki településeken élő népesség aránya 15%-nál kevesebb. Köztes térség (Intermediate): a vidéki településeken élő népesség aránya 15-50%, vagy 50%-nál magasabb, de a térségben található egy 200 000 főnél népesebb városi központ, ahol a térség népességének legalább 25%-a él. Vidékies (vidéki térség - Predominantly Rural): a vidéki településeken élő népesség aránya 50%-nál magasabb. Két „altípusa” van: várost magában foglaló vidéki térség és elszigetelt vidéki térség Vidéki település: ha a település népsűrűsége 150 fő/km2–nél alacsonyabb.
Vidékies-városias kistérségek - magyarországi lehatárolás, illetve tipizálás (OTK)	Az OECD, illetve EU lehatárolástól (amit a „Vidékies – városias térségek – a térségek tipizálása városias-vidékies jellegük szerint - OECD-EU tipizálás)” címszó alatt tárgyaltunk, az OTK-ban alkalmazott eljárás (és minősítés) lényegesen különbözik, de elveiben az előbbit követi. Vagyis: a magyar lehatárolás is a népsűrűségen alapul, de 120 fő/km2 népsűrűség alatti területet tekint vidékinek („küszöbérték”), nem a – NUTS IV területi szintet (megye) minősíti jellege szerint, hanem a LAU1 szintet (kistérség), a kistérség jellegének jelölésére vonatkozó elnevezés csak hasonlít, de nem azonos az EU által használtakkal Az OTK szerint a kistérség jellege szerint lehet (http://www.vati.hu/static/otk/hun/OTK2005hunrovid.pdf): rurális kistérség (a kistérség népsűrűsége 120fő/km2-nél kisebb), rurális kistérség urbánus központtal (város vonzásközponttal rendelkezik), urbánus kistérség (a kistérség népsűrűsége 120fő/km2-nél nagyobb)
Vidékpolitika	A vidékfejlesztés fő irányainak és céljainak, továbbá a célok eléréséhez szükséges eszközrendszernek és az eszközrendszer működési feltételeinek meghatározása. Más összefüggésben is jeleztük, Magyarországnak nincs hivatalosan – például az OTK-hoz hasonló – elfogadott vidékpolitikája, vidékfejlesztési koncepciója (bár ilyen dokumentum elfogadására voltak kísérletek). Így tehát azt kell hivatalos vidékpolitikának tekintenünk, ami a különböző éppen aktuális dokumentumokból (ÚMVP, ÚMFT) kiolvasható.
[1] Lekicsinylő, becsmérlő, sértő szándékú, rossz színben feltüntető. Irodalomjegyzék 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről 1999. évi XCII. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény módosításáról 96/2005. (XII. 25.) OGY határozat az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióról 96/2005. (XII. 25.) OGY határozat az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióról, http://www.kvvm.hu/cimg/documents/96_2005_OGY_hat_OFK_rol.pdf 97/2005 (XII. 25.) OGY határozat A GDP területi különbségei Magyarországon, 2007 KSH Statisztikai Tükör, III. évfolyam 99. szám 2009. július 06. , A Magyar Köztársaság Kormánya (2007):Új Magyarország Fejlesztési Terv, Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakeretem 2007–2013, Foglalkoztatás és növekedés, http://www.nfu.hu/uj_magyarorszag_fejlesztesi_terv_2 A Tanács 1083/2006/EK rendelete (2006. július 11.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről, A Tanács 1084/2006/EK rendelete (2006. július 11.) a Kohéziós Alap létrehozásáról és az 1164/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről, http://epa.oszk.hu/00800/00878/00766/pdf/00790081.pdf A Tanács 1198/2006/EK rendelete (2006. július 27.) az Európai Halászati Alapról A Tanács 1698/2005/EK rendelete (2005. szeptember 20.) az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról A Tanács 1257/1999/EK rendelete (1999. május 17.) az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról, valamint egyes rendeletek módosításáról, illetve hatályon kívül helyezéséről Az Európai Parlament és a Tanács 1080/2006/EK rendelete (2006. július 5.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és az 1783/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről, Az Európai Parlament és a Tanács 1081/2006/EK rendelete (2006. július 5.) az Európai Szociális Alapról és az 1784/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről, Az Európai Unió regionális politikája 2007–2013 (Tájékoztató) , http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/presenta/working2008/work_hu.pdf Corki nyilatkozat (deklaráció) 1996. Cork (Írország) – A vidékfejlesztésről szóló európai konferencia. (The Cork Declaration – A Living Countryside. Cork The European Conference on Rural Development) , http://ec.europa.eu/agriculture/rur/cork_en.htm Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) (2007a): Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (2007-2013) , http://www.umvp.eu/?q=program FVM (2004a): Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) 2004-2006, http://www.vm.gov.hu/main.php?folderID=1609 FVM (2004b): Nemzeti Vidékfejlesztési Terv az EMOGA Garanciarészleg Intézkedéseire, http://www.fvm.hu/doc/upload/200409/nvt1.pdf FVM (2007): Magyarország Nemzeti Halászati Stratégiai Terve a 2007-2013 tervezési időszakra, http://www.fvm.gov.hu/doc/upload/200711/07_okt_nhst_hu.pdf FVM (2007): Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (2007-2013) , http://www.umvp.eu/?q=program Középtávú területi célok az OTK-ban; Az OTK térségtípusainak területi vizsgálata. Módszertan, http://www.terport.hu/main.php?folderID=5063 Makrogazdaság, 2007–2008 KSH Budapest, 2009, MNVH tevékenysége, http://www.mnvh.eu Országos Területfejlesztési Koncepció, http://www.vati.hu/static/otk/hun/OTK2005hunrovid.pdf Országos Területi Helyzetkép. Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium 2009 (a 2008. évi jelentés is elérhető a megadott címen) , http://www.terport.hu/main.php?folderID=5063, letöltés 2010. június Területi atlasz – Statisztikai kistérségek KSH, The Cork Declaration (1996): A Living Countryside Cork. The European Conference on Rural Development. Ireland. 1996, november), Új Magyarország Fejlesztési Tervvel kapcsolatos információk , http://www.nfu.hu Vidéki Térségek Európai Kartája (European Charter for Rural Areas) ,